Olvasói levél: Emlékezés Iklódy Jánosra

Debrecen, Szeged – Megdöbbenve olvastam, hogy Iklódy Janó elment. Évek óta nem találkoztam már vele, mert az élet úgy hozta, hogy elköltöztem Debrecenből. Gyerekkorom meghatározó alakja volt ő.

Családi barátságban álltunk, és nekem az tetszett benne, hogy volt stílusa, megjelenése, és a fotóriporteri szakmáját nagyon profin művelte. Emlékszem, amikor nyolcadikos koromban pályaválasztás előtt álltam, még az is felmerült bennem, hogy száguldó fotóriporter leszek, mint Janó bá. Nem lettem az.

Szerettem a humorát, hogy mindenről volt véleménye, és ami számomra gyerekfejjel fontos volt: mint felnőtt, tisztelt engem, meghallgatott, bánatomban atyáskodva vigasztalt. Nem felejtem el a vele töltött időket, a helyeket, ahol megfordultunk. A tiszalöki nyarakat, a Csapó utcai Turmix bár hangulatát. Nagyon szomorú vagyok és együtt érzek a szeretteivel, a hozzá közel állókkal. Nyugodjon békében!

– Fekete György, Szeged –








hirdetés