Olvasói levél: Emberközpontú ellátás

Akt.:
Olvasói levél: Emberközpontú ellátás
© Illusztráció: AFP
Debrecen – Az igazi orvosban és ápolóban a kötelesség- és hivatástudattal felmagasztosult lelkiismeret a betegellátás szentélyében ölt testet.

Kellő önmérséklettel és szerénységgel tiszteletben kell tartani a betegek egyéniségét, a köztük meglévő különbségeket. Nemegyszer intuíciókra, ösztönös megérzésekre lehet csupán támaszkodni, szem előtt tartva a híres zsidó teológus, Martin Buber hitvallását az Én és Te viszonyáról. Az emberi kapcsolatokban ugyanis az a legszentebb pillanat, amikor felismerjük a másikban a minden egyes emberben meglévő isteni lényeget.

A párbeszéd (kommunikáció, kapcsolattartás) fontos funkciója üzeneteket közvetíteni az egyik embertől a másikhoz. El kell érni, hogy a másik személy valóban megértse a mondandónkat, és bizonyos – változásokat eredményező – befolyást gyakoroljunk rá. A betegek és a kollégák tehát megértésre, cselekvésre, kellő tájékoztatásra/információra, zavartalan/az illető számára előnyös körülményekre vágynak.

A felelősségteljes kapcsolattartásban az orvos és az ápoló a beteggel együtt, természetes közvetlenséggel elsősorban az ápolással összefüggő folyamatokra, illetve a probléma megoldására összpontosít.

Átgondolja a beteg és családja helyzetét. Páciense szószólójává válik. Tisztában van a betegápolással járó intimitásokkal (titoktartás, tapintatosság). Tiszteletben tartja az embert (humánusan gondolkozik, emberségesen jár el), és minden egyes személyt individuumként kezel. Egyre jobban bízik azokban az intuíciókban, amelyek hozzásegítik a beteg jobb megismeréséhez.

Tanácsot adhatsz, de ne utasíts! – figyelmeztet az ír közmondás.

Napjainkban az egészségügyi rendszereket igénybe vevők sokasága emeli fel a szavát, kérdéseket tesz fel, más véleményt óhajt kifejteni, alternatív egészségügyi ellátásban kíván részesülni, és önsegítő civil szervezeteket kialakítva lép akcióba. Magabiztosságuk és függetlenségre törekvésük valóban rászolgál az ügyfél (kliens) megjelölésre, jelesül annak felismerésére, hogy az egészségügyi ellátás során jogokkal és privilégiumokkal felruházott (egyenjogú) partnerekké váltak.

Ez a kapcsolat tehát megbeszélésen alapuló partnerséget feltételez, amelyben a beteg fenntartás nélkül, egyetértve teljesíti azt a tervet, amit az egészségügyi dolgozókkal közösen alakítottak ki. Az egyre több és egyre jobban képzett gyakorló ápolók, az igényeknek megfelelően, jól szervezett keretek között munkálkodva, költséghatékony ellátást nyújtanak, és holisztikus nézőpontból közelítenek a beteggel való partneri viszonyhoz. (A holisztikus ápolás jelentése az idegen szavak gyűjteménye alapján: a teljességre, az egészre törekvő; az a gyógyítási mód, melynél figyelembe veszik a beteg értelmi, fizikai és szociális állapotát is. A szerk.)

Az az igazság, hogy a beszéd nem csupán szavak megértéséből áll. A hanghordozás, a tónus és a hangerő egyaránt fontos szerephez jut a dialógusban. Fontos, hogy az ápolók is tisztában legyenek a szemkontaktus kulturális jellegével, jelentőségével. Az üdvözlési formák is kultúráról kultúrára változnak.

A különbségekkel, különbözőségekkel fontos ugyan foglalkozni, de az emberi faj tagjait jellemző hasonlóságok, közös vonások felismerése mellett sem mehetünk el szó nélkül. Utóbbi, kapocsként, kötelékként is felfogható az egyes emberek között. Az egészség ugyanis mindenki számára értéket jelent. A hasonlóságok tehát az egyes emberfajták közös vagy azonos vonásait hangsúlyozzák. Fel- és elismerésük – csakúgy, mint a különbözőségek esetén –, lehetőséget nyújt rá, hogy átfogóan és személyeken átívelő módon (egységes egészként) tekintsünk embertársainkra. Pontosan arról van szó, amit Florence Nightingale is magáévá tett, és élete munkájával, valamint írásaival egyaránt bizonyított: a holisztikus ápolásról.

– Lakatos Lajos, Debrecen –


(A szerző nyugdíjas gyermekgyógyász professzor és tudományos tanácsadó a Kenézy Gyula Kórházban.)



Sporthírek






hirdetés