Olvasói levél: Egy kicsit bővebben a debreceni ’56-os eseményekről

Olvasói levél: Egy kicsit bővebben a debreceni ’56-os eseményekről
© Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Örömmel olvastam prof. dr. Orosz István akadémikus és Filep Tibor történész, újságíró leveleit, melyekben az 1956. októberi ünnepünkre emlékeztek. A méltatások egy-egy gondolatát erősíteném, dokumentálnám.

Dr. Orosz István írása végén elmondja, hogy október 23-án az egyetemen tartott nagygyűlésen „senki nem akarta újra magántulajdonba adni a gyárakat és földeket, nem akart más rendszert, csak azt szerette volna, ha a meglévőt megreformálják a nevéhez híven”.

1956. november 9-én a városi pártbizottság összehívta a munkástanács-vezetőket. Erről a gyűlésről dr. Danilovics József munkástanácselnök írt részletes ismertetést, amely az 1956 dokumentumai Hajdú-Biharban című kötet 247. oldalán olvasható. Leírja, hogy Pulai első titkár elvtárs előadásában a munka felvételét sürgette. „Ezután az Orvosi Műszergyár munkástanácsának elnöke pontokba foglalva felolvasta követeléseiket”. Az akkori aktuális követelések – a szovjet csapatok kivonása, Nagy Imrét a kormányba stb. stb. – után a befejező mondat: „Záradékként kijelentették, hogy a forradalmi vívmányokat megtartják és minden kapitalista és rákosista restaurációval szemben állnak”.

Filep Tibor Debrecen 1956 című műve „A nemzeti ellenállás, a munkástanácsok küzdelmei” (114.oldal) fejezetében a fenti tanácskozás ismertetését így fejezi be: „M. Z. felszólalása a debreceni munkástanácsok együttműködésének alapjául szolgáló politikai programmá vált”.

Filep Tibor – a debreceni forradalom, a megelőző és követő események ismereteim szerinti legavatottabb publikálója – a Naplónak írt levelében az események szép felsorolása után így ír: „Azt reméltük, hogy a rendszer bukása után Debrecen demokratikus önkormányzata megőrzi a város forradalmi hagyományait”. Leírja, hogy az évfordulókon főleg a Pofosz, a Nagy Imre Társaság és az egykori résztvevők őrizték azok emlékét.

„Elmaradt az ötvenhatos forradalom vezetőinek erkölcsi megbecsülése. Für Lajos, Zeke László, Dede László sem kapott díszpolgári címet (más vidéki városokkal ellentétben). Mikor tud már Debrecen méltó módon emlékezni a hősnek nevezett, de valójában nem említett forradalmi vezetőire, a bukás utáni megtorlás áldozataira, az ellenállás és a munkás sztrájkok szervezőire?”

Filep Tibor véleményének alátámasztására: Zeke László a Debreceni Munkástanácsok tényleges vezetője volt 1956. december 11-ig, amikor – a kétnapos sztrájk idején Debrecen halott várossá vált – letartóztatták, majd 10 év börtönre ítélték.

2000-ben Turi Gábornak, a város akkori alpolgármesterének – akit 1989 óta közös MDF-tagságunk révén ismertem – személyesen adtam át Zeke László díszpolgári kitüntetését javasló, a közgyűlés részére írt levelemet. Javaslatom sorsa ismeretlen maradt.

2009. februárban dr. Lázár Imre és Székelyhidi Ágoston, az egyetemisták október 23-i tízes tanácsa tagjai, a Debreceni Forradalmi Bizottmány jelentős személyiségei támogatásával dr. Für Lajos díszpolgári kitüntetését javasoltam Kósa Lajos polgármesternek, aki az alpolgármestere útján javaslatom visszavonását kezdeményezte, majd személyes levelében túlfűtött érzelmeimről írt.

A Napló 2009. március 25-i száma közölte Kósa Lajos polgármesternek írt nyílt levelemet, amelyben egyrészt méltattam Für Lajos kiemelkedő érdemeit, amiért 1956-os Emlékérmet és a Francia Becsületrend tiszti keresztjét is megkapta személyesen a francia köztársasági elnöktől, másrészt közöltem, hogy Debrecen önkormányzata méltatlanul ápolja 1956 emlékét, bár Debrecen akkor is rászolgált a „szabadság őrvárosa” kossuthi jellemzésre, ezért lemondok a Debrecen Őrváros Közalapítvány Kuratóriumi elnöki tisztségemről és kuratóriumi tagságomról.

A magam részéről a dr. Für Lajos iránti őszinte tiszteletemet azzal fejeztem ki, hogy 2013. november 4-én a Debreceni Köztemetőben az ÁVO-s sortűz áldozatainak kopjafájánál mondott emlékező beszédemben méltattam és meggyászoltam az október 23-án elhunyt barátunkat, és debreceni tisztelői nevében imádkoztam lelki üdvéért.

– Mervó Zoltán, Debrecen –








hirdetés