Olvasói levél: Edith Piaf megidézve

Soós Judit a színpadon
Soós Judit a színpadon - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Száz éve született a francia sanzon nagyasszonya, Edith Piaf. Tragikusan rövid, sikerekben és kudarcokban, örömökben és fájdalmakban bővelkedő élete során a legnagyobb mélységből jutott el a világ legjelentősebb színpadaira – és a halhatatlanságba.

Bárénekesnő anyja két hónapos korában elhagyta, nagy­anyja nyilvánosházában nőtt fel. Alig tizenhét évesen szülte egyetlen gyermekét, aki azonban két évvel később meghalt. Ezután utcai éneklésből próbált megélni. Itt, az utcán figyelt fel rá Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója. Pályája ezután kisebb hullámvölgyekkel egyre felfelé ívelt, szülővárosa után New Yorkot is meghódította.
Sikerei csúcsán érte élete talán legnagyobb tragédiája, nagy szerelme, Marcel Cerdan váratlan halála. Bár csillaga töretlenül magasan ragyogott, testi-lelki hanyatlása ekkor kezdődött. Egyre inkább az alkohol és a morfium rabjává vált, balesetek és betegségek kísérték egészen 1963-ban bekövetkezett, fájdalmasan korai haláláig.

A műfaj avatott tolmácsolója

Edith Piaf halhatatlanságát igazolta a január 29-én, a Karády Katalint Kedvelők Klubja szervezésében megtartott „Nem bánok semmit sem” című emlékest is – a Pódium termet a zsúfoltságon túl megtöltötték az érdeklődők, sokaknak már csak a folyosón jutott hely. Soós Juditnak a műfaj és az énekesnő iránti alázattal interpretált éneke nyomán a közönség, az előadó és Piaf megidézett szelleme katartikus élménnyé olvadt össze. Az előadás végén, a szűnni nem akaró ovációt követően a címadó dal eredeti nyelven is elhangzott.

Soós Judit erőteljes, mély tónusú hangja különösen alkalmas Edith Piaf sanzonjainak hiteles tolmácsolására. Az előadó-művésznő általános iskolás kora óta csodálója a „kis párizsi veréb” különleges színű és rezgésű, egyedi hangjának. „Nekem olyan a hangja, mintha az maga is egy rendkívüli hangzású hangszer lenne” – mondta Judit egy korábbi interjúban. Avatott tolmácsolója ő e műfajnak, amelyről így vall: „Minden egyes sanzon egy háromperces dráma, amibe az ember a végén egy kicsit belehal”. Mély átéléssel a színpadon szinte Piaffá átlényegülve énekelt, ezzel igazolva Bényei József (a Hajdú-bihari Napló nyugalmazott főszerkesztője) intencióját, aki még 2003-ban mondta neki: „énekeljen sanzonokat, például Edith Piafot”. Erre azonban még három évet várni kellett, ennyi időre volt szüksége, hogy bátorságot gyűjtsön a nagy feladatra.

Az összekötő szöveget Győri Elekné, Soós Judit és Pataki Marianna (az est háziasszonya) írta, és Szabó Katalin, az Újkerti Közösségi Ház egységvezetője adta elő. Közreműködött még Sági József előadóművész.

– Balku László, Debrecen –








hirdetés