Olvasói levél: Drága kincs

Bagamér – Vitathatatlan az anyák napja, mint világszerte ünnepelt nap, jelentősége az el nem múló szeretet fényében. Átragyog az év legszebb hónapjának utolsó vasárnapjára, a gyermeknapra is.

„Aki szívből szeret, az úgy ad, hogy nem vár vissza semmit, úgy segít, hogy nem vár érte hálát.” Versenypályára léptetve az ilyen szeretet a küzdőt, biztos, hogy az élvonalba emeli. Korunkban a szeretet mennyiségi kérdése mellett a minőségi inkább előtérbe kerül. Ha mérhető lenne mérlegen, tükörbe nézve, híjával találnánk magunkat belőle. A lelki immunrendszerünk jelzi az ilyesféle hiánybetegség megjelenését. Mégis, a gyorsuló idők suhanása közben megállhatunk, és őszinte pillanatokban fejet hajtva, töltekezünk igazi forrást keresve. Apostoli levélben az „etalon” – szeretetmérték így íródott: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja övéiért.” Az anyai szív és lélek ilyen páratlan, jóízű termő gyümölcse ez a szeretet. Mint fogaskerekek egymással kapcsolódva, a szerelem és a szeretet együtt járó olajozott valóság. Veszélyt jelző nyikorgások jelzik a kellő olajozás híját. A közelgő pünkösd reménységet ébreszthet az Isten lelke mint olaj megjelenésével. Mint lelki olajkútforráshoz járulhat bárki a fogyatkozó szeretet, öröm és békesség pótlása végett. Igazi szeretet nélkül kárba veszhet minden fáradozás és áldozatos munka. Legyen az anyai szívek legdrágább kincse a soha el nem múló kincsek hordozása és továbbadása! Legyen túláradó az el nem múló szeretet minden családi otthonban!

– Szász Ferenc, Bagamér –