Olvasói levél: Büszkén viseltük a diáksapkát!

Olvasói levél: Büszkén viseltük a diáksapkát!
© Illusztráció: HBN Archív
Ebes – 1956 őszén a Szegedi Erdészeti Technikum harmadéves tanulója voltam. Az akkori órarend szerint a hétfői nap mindig a gyakorlati foglalkozásé volt. Október 22-én, hétfőn ezt a Tisza parton lévő Fűrészüzemben töltöttük Gyarmati Bandi bácsi felügyeletével.

Feltűnt akkor számunkra egy eddig egészen szokatlan és sohasem látott dolog, mely szerint kb. 5-10-15 perces szabálytalan időközökben szállítógépek repültek a város felett nagyjából észak-nyugat, dél-kelet irányában viszonylag igen alacsonyan 200-250 m magasságban. A gépek tehát egyértelműen Románia felé repültek oda-vissza. Mivel akkoriban már második éve jártam a békéscsabai és az algyői reptérre vitorlázó kiképzésre, egy másik repüléssel szintén kellően megfertőződött osztálytársammal – Imre Gyulával meg tudtuk állapítani, hogy ezek LI-2-es és IL-14-es típusú szállítógépek farkukon jól látszott a katonai mivoltukra is utaló vörös csillag.

Másnap, 23-án este a Klauzál téri Kossuth szobornál voltunk tüntetésen. 24-én reggel pedig már arra ébredtünk, hogy Újszeged felől, a Tisza hídon át a szomszédos országból egész nap dübörögtek a „testvéri tankok”, ahogy szegény József Attilától tanultuk.

Ilyen és sok más apró megfigyelésből is nyilvánvaló tény, hogy az akkori szovjet politika és hadsereg érezte a forradalmi helyzetet és a maga módján készült rá, köszönhetően többek között a közismert kitűnő hírszerző szolgálatuknak is. Az elkövetkező mozgalmas napok tüntetésein aztán szinte teljes létszámmal részt vettünk és a tölgyfaleveles, barna, kord­bársony diáksapkánk akkor mindig a fejünkön volt. Ezért igazgatónkat, Siska Ernőt át is toloncolták Sopronba és még a vezetékneve is megváltozott Szőke Ernővé, lefokozva kollégiumi nevelőtanárnak.

– Domokos Gergely, Ebes​ –








hirdetés