Olvasói levél: Betegszállítás – panaszokkal

Akt.:
Nehéz a betegnek, de a szállítóknak se könnyű… (Képünk illusztráció)
Nehéz a betegnek, de a szállítóknak se könnyű… (Képünk illusztráció) - © Fotó: ÉKN-Archívum
Debrecen – Május 3-án tört el a bokám, Nagyváradon. Azonnal kocsiba ültünk, és meg sem álltunk a Kenézy Kórház baleseti ügyeletéig. Nem kellett megműteni, csak begipszelték. Két magas fiatalember cipelt fel a negyedik emeleti lakásba, mert lift nincs a házban.

Másnap jött a háziorvos, és azonnal megrendelte a betegszállítókat, hogy a kontrollra el tudjak jutni majd tíz nap múlva. Tizenegy órai időpontom volt, de azt mondta, készüljek fel arra, hogy lehet, reggel hatkor már betesznek a járműbe… Rajta volt a papíron, hogy ülve kell szállítani, és le kell vinniük a fekvőgipszemmel a negyedik emeletről.

Negyed 11-kor felhívtam a betegszállító céget, hogy pontosítsam, tudják-e, le kell vinniük a negyedikről. Azt mondák, ne izguljak.

Egy ismerősöm (aki velem volt), vette fel a kaputelefont, amikor csengettek. Azt mondták neki, hogy hozza le a beteget, mert a ház előtt várnak. Szegény nagyon megijedt, és azonnal lerohant hozzájuk, szólt, hogy fel kell hozniuk a hordozószéket, azzal kell levinniük. Ezt ők nem tették meg, hanem fent, lihegve kijelentették, hogy no, ők aztán még egyszer le nem mennek innen. A betegszállító papírt azonnal elkérték tőlem, pedig még el sem kezdték a munkát.

A két ember fizikailag nem volt egy súlycsoportban. Az egyik kicsi volt, és még a kezét is bemutatta, hogy az sérült (valóban be volt kötve a középső ujja), a másik meg nagydarab, jó erőben lévő.

Becsuktam a lakásom ajtaját, és azt hittem, majd szépen valahogy felemelnek és levisznek. Ez ábránd volt, mert az ép lábamon, egyesével lefelé ugrálva, a járókerettel kellett megtennem a 98 lépcsőfokot. A segítség abban állt, hogy biztosították, a járókeret le ne zuhanjon. A mögöttem álló betegszállító mindeközben folyamatosan a mobiltelefonját matatta. Az már csak hab a tortán, hogy se a kocsiba való beszállásnál, sem kifelé nem segítettek. Elmondták, mit fogjak meg, és menjek, ahogy tanultam… Még le is szidtak, hogy rossz helyre ültem.

A kórház folyosóján kiültettek a rendelő elé, hogy várjam ki a soromat. Természetesen ücsörögtem még ott egy jó ideig, mert nem arra az időre volt előjegyzésem.

A rendelésen elmondtam az esetet és kértem az orvost, hogy keressünk más megoldást a hazajutásomra, mert a Veker-team nevű cég nincs felkészülve fekvőgipszes beteg szállítására. Kaptam is egy telefonszámot, hogy egy magán betegszállító hazahozzon. Fél négy körül odajött hozzám az említett cég egyik (ugyanaz, aki délelőtt) munkatársa, hogy induljunk. Közöltem, nem vagyok hajlandó a szolgáltatásukat igénybe venni. Rettentően fel vagyok háborodva, hogy ilyen „szolgáltatást” végeznek. A kocsi nagyon régi, és koszos volt, mintha nem is embereket szállítana. A Miklós utcán lakom, onnan kellett elvinniük az alig tíz percre lévő kórházba.

És még egy megjegyzés: annak a cégnek az embere biztatott, hogy ne hagyjam szótlanul az esetet, akiket az orvos felhívott. De végül mégsem ők hoztak haza, hanem egy harmadik társaság. Az orvos is hallotta a beszélgetést, mivel az az ő mobilján zajlott.

– Név, cím a szerkesztőségben –


Olvasói levél: Legközelebb nem fordul elő
Itt közöljük a betegszállítással kapcsolatos fenti olvasói levélre érkezett választ.








hirdetés