Olvasói levél: Baglyásszunk!

Akt.:
Jó móka meglesni a fiatalok cseperedését.
Jó móka meglesni a fiatalok cseperedését. - © Fotó: AFP
Némi túlzással bagoly-ügytől volt hangos a napokban Hajdúnánás, amelyről pro és kontra nyilatkozatokat olvashattunk a Hajdú-bihari Napló hasábjain. Vegyük górcső alá röviden a tudományos tényeket, amelyek e sorok írója nélkül is minden bizonnyal magyarázatot, megoldást, s vele megnyugvást eredményeznek.

E társaságot nálunk kereken tucatnyi faj képviseli, amelyek zömmel rendszeres, vagy csupán alkalmi fészkelők is egyúttal. Többségük faodvakban, mások sziklahasadékokban, épületek padlásain, templomtornyokban, egy „különc” pedig a talajon, rétek füvében költ. Most pedig figyelem: semelyik sem rak fészket, még kivételesen sem! Közülük szereplőnk, az erdei fülesbagoly egyenesen más madarak valamilyen okból üresen maradt otthonában ver tanyát, költi ki és neveli fel fiókáit.

Az építők a károgók, a dolmányos és a vetési varjak, valamint a szarka soraiból kerülnek ki. Miután az elsőnek említett efféle faj a „tarkavarjú” az utóbbi évtizedekben városlakóvá avanzsált, egyre több nagyobb termetű és túlnyomórészt lombos fán (fenyőféléken csak kivételesen) pillanthatjuk meg a kisebb szakajtónyi, masszív építésű sötétlő fészkeiket. Ezek egyikében-másikában tűnhet fel a „mi” baglyunk, szélben lengedező két tollfület viselő gömbölyű buksija. Így tehát újabban ő is beköltözött az emberek közé, olyannyira, hogy ma már holmi albérlőként lakóházi erkélyek virágládáiba, vagy oda lomként kitett kartondobozokba is lerakja tojásait, elvárva a tulaj lojális hozzáállását, lévén, hogy esetében védett fajról van szó. Nem mellesleg jó móka meglesni a fiatalok cseperedését, hozzá az etetés bohókás jeleneteit. Ahol telente rendszeresen összegyülekeznek, ésszerű lenne költőládákat (ún. vércseodú) kihelyezni, amelynek szakmai oldalához a természetvédelem szakemberei adnak szívesen tanácsokat. E célból megyénkben a Hortobágyi Nemzeti Park, továbbá a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportjai, de – ahol vannak – más zöld szervezetek is elérhetők. Az erdei fülesbagoly fölöttébb hasznos jószág, mindenkori táplálékának döntő többségét az igencsak kártékony, mostanában tömegesen is fellépő mezőgazdasági „pestis”, a mezei pocok teszi ki. Mindezek okán hajrá baglyok, hajrá Nánás, meg a tollas jószágok minden barátja, s köszönet a Naplónak!

– Endes Mihály, Debrecen –



Sporthírek






hirdetés