Olvasói levél: Az utca már politika

Akt.:
Illusztráció: pedagógustüntetés Budapesten
Illusztráció: pedagógustüntetés Budapesten - © MTI Fotó: Marjai János
Berettyóújfalu – Kornai János egyszer azt nyilatkozta, hogy nincs számára irritálóbb dolog, mint amikor fogalmakat pongyolán használnak. Ekkor ugyanis létrejön az ismert magyar–magyar párbeszéd: „Én nem így mondtam – Én meg nem úgy gondoltam”.

Március 31.-én az ATV-ben kissé ingerült „makacs-makacs” egymás mellett(el)beszélgetés folyt Kálmán Olga és Kovács Zoltán kormányszóvivő között, egyrészről a politika fogalmáról, másrészről a „kihívó” jogairól. Azt gondolom az nem politika, ha az üzemvezetőnél a fiatalabb esztergályos szóvá teszi kevesebb fizetését az idősebbel szemben, mondván, hogy a teljesítménye nem gyengébb, mint az idősebb szakié. Azt hiszem az sem politika, ha a vállalat munkásai sztrájkolnak a magasabb bérért. Ha viszont egy – mondjuk – ágazat nevében bármilyen szervezet kiviszi az ágazat problémáit a közvélemény elé az „utcára” úgy, hogy igényét a kormánnyal szemben fogalmazza meg, az már politika. Függetlenül attól, hogy személyiségjogi (megalázás, stb.), szakmai (minősítési rendszer, stb.) vagy anyagi (bér, stb.) sérelmekről van szó. Az így definiált politika – az aktuális hatalommal szemben – mindenképpen jelentős elégedetlenséget jelent, de nem jelent feltétlenül általános kormányellenességet, vagy netán rendszerellenességet. Ez utóbbitól eltekintve, nyilván vannak olyan érdekeltek, akik a kormánykritikát szeretnék kormányellenességnek feltüntetni. Továbbá: ott ahol hajlamosak „túltolni a biciklit” ott vannak a kritika iránt „túlérzékeny” kormányemberek, akik első reakciójukban „tolnak még egyet a biciklin” utána „természetesen” rájönnek, hogy a biciklit még az eredetileg „túltolt” helyzetnél is jóval visszább kell húzni.

Azok, akik képesek arra, hogy tömegeket „visznek” az utcára, először is legyenek büszkék magukra hatásosságuk miatt, és szónokoljanak Ciceró-i vagy Kossuth-i módon, másodsorban azonban az eufória nem homályosíthatja el a politikai status quo helyes megítélését, és nem lehet, hogy az ellenfél jogai vitatottak legyenek.

Ha én kivihetem az embereket az utcára a demokrácia okán, akkor a kormány is kijelölheti a tárgyaló delegációját ugyanezen okból. Volt már olyan, hogy kormánydelegációt visszahívtak. Szerintem az a jó játékos, aki a mérkőzést nem egyedül akarja megnyerni, és először nem a pálya talaját és a bírót nézi. Elemzi viszont az ellenfelet, és ha az azt mondja magáról, hogy „jól teljesítő ország = jól teljesítő kormány”, akkor azt taktikájánál figyelembe veszi. A fogalmi tisztázás azért is fontos, mert jelenleg egy olyan hatalmas társadalmi réteg (pedagógusok) elégedetlenkedik, amely az 1867-es kiegyezéstől kezdve napjainkig a mindenkori hatalom bázisát képezte, felkészültsége nem vitatható és, amelyről – talán nem találó módon – Horn Gábor azt mondta, hogy nem ismer olyan foglalkozási csoportot, amely annyira megalkuvó lenne, mint a pedagógus társadalom.

– Dr. Szőke Kálmán, Berettyóújfalu –








hirdetés