Olvasói levél: A zengő anyanyelv titkai

Debrecen – A zenei anyanyelv a beszélt anyanyelv olyan kiegészítő és összetartó ereje, amelynek érzelmi töltése; jellem- és közösségformáló képessége van. Mindezeken túl pedig hozzáköt és visszahúz a szülőföldhöz, a gyermekkori tájakhoz. (Gondoljunk csak az édesanyák álomba ringató „énekmondására”, amely akár egy eldugott tanyán is [megrendelés nélkül!] akadálytalanul elhangozhat.)

A teljes személyiség fejlesztéséhez, kibontakoztatásához elengedhetetlen a léleknevelő zenei nyelv megismerése. A kutatások igazolják (dr. Hámori József) azt, hogy a zenei érzékelés a jobb agyféltekéhez kapcsolódva – akárcsak a látás, az érzelmek feldolgozása, a kreativitás stb. – sokoldalú képességfejlesztésben vesz részt. Maga az éneklés, illetve a népi játék- és gyermekdalok nyújtotta tudat­alatti elemek beültetése és fejlesztése: pótolhatatlan és maradandó élményt biztosít – zenei örömben részesít.

Vikár Béla – fáradságos és kitartató munkával és szorgalommal – 1896-tól fonográffal gyűjtötte és mentette meg népmeséinket, népmondáinkat, népzenei kincseinket.

Örvendetes, hogy a Kárpát-medencében – az egykori történelmi Magyarország területén – egyre inkább gyakorlati értékűvé válik a magyar irodalom, nyelvtan, történelem, földrajz, néprajz, kézművesség, néptánc.

Igen tanulságos esetként kell megemlítenem azt, hogy egy kárpátaljai anyanyelvi tábor 10 éves résztvevője, aki azelőtt csak cirill betűkkel írta le nevét – az együttlét vége felé, miután a magyar ábécé betűit használta neve írásához, ártatlanul tágra nyílt szemekkel lelkendezve kérdezte: – „Ez is én vagyok?”. Mi ez, ha nem a magyarságtudat ébredezése és egyben megdöbbentő lecke felnőttek részére? (Mégiscsak jó magyarnak lenni!)

Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány segít felfedezni, megbecsülni, értékelni hagyományainkat, megismerni és tisztelni múltunkat, őseink tiszta forrásából táplálkozva erősíteni magyarságtudatunkat, megalapozni egy sikeres és reményteljes jövőt.

Őseink énekeltek munka közben: eldalolták örömüket, szerelmüket, bánatukat – így állhatott össze egy gazdag és átörökítésre váró kincs zenei anyanyelvünk megannyi értékes gyöngyszemeiként.

A magyar nyelv napján mindenképpen elismeréssel kell gondolni azokra – Vasárnapi Iskola Alapítvány, Rákóczi Szövetség, Erdélyt Járó Közhasznú Egyesület és sok más szervezet –, akik már-már hősies harcot folytatnak ellenséges környezetben a Kárpát-medencei nemzettársaink felkarolásáért. Igen szomorú hír viszont az, hogy megszüntették a temerini és szabadkai magyar nyelvű rádióadásokat. A remény viszont munkálkodik bennünk, hisz Kodály Zoltán szerint is: „A zenéhez vezető útnak valamiképp meg kell nyílnia, mert nem puszta szórakoztatás, hanem az egészséges lélek fejlődéséhez szükséges mindennapos táplálék!”

– Hutzler Vilmos, Debrecen –



Sporthírek






hirdetés