Olvasói levél: A trilógia titkai

Elszállítják a festményt
Elszállítják a festményt - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Kövezzen meg az, akinek nem fáj, hogy „torzó” maradt a debreceni Déri Múzeumban Munkácsy Krisztus-trilógiája. Mint arról lapjuk is többször beszámolt, a Krisztus Pilátus előtt című festmény „visszarepül(t)” a kanadai Hamilton Művészeti Galériába, miután a – véleményem szerint „csak” (?!) – „eszmei értékben” kifejezhető mű – bérleti joga megszűnt. (Maradt az Ecce Homo és a Golgota.)

A monumentális fest­mény-műremek maradásáért állítólag a hivatalos szervek közül is, sokan álltak sorompóba. Nem csak a város önkormányzata, maga a kabinet is folytatott tárgyalásokat, sőt a Tiszántúli Református Egyházkerület is mindent megtett az alkotás Debrecenben való „meghosszabbításáért”. Akárkik is voltak, sikertelenül tették! Minden más csak felesleges magyarázkodás! Debrecen egyik idegenforgalmi/történelmi vonzerejét jelentette a trilógia! És még ez akkor is igaz, ha a város polgármestere a maga részéről az ezzel kapcsolatos vitát „lezártnak” tekinti. Kósa Lajos minapi nyilatkozatában cáfolja, hogy a cívisváros nem tett meg mindent a trilógia egyben tartásáért. (Hajdú-bihari Napló, 2014. július 16.) A város „leköszönő” polgármestere úgy véli, ellenzéki ármánykodásról van szó csupán, és felszólít mindenkit: aki bármit ez ügyben szóvá tesz, az csak megzavarhatja a kép fölötti „nyugalmat”/ „alkudozást”(?), politikai haszonszerzésnek véli az aggodalmakat.

Pedig nem igaz! Az utolsó két nap több ezernyi látogatói között voltak rokonaim, barátaim, ismerőseim, akik csak a Munkácsy-képek egyben állásáért jöttek Debrecenbe!A festőóriás méltán foroghat sírjában, miközben az illetékességek anyagi haszonszerzés reményében őrködnek alkotása fölött. A „elégedetlenkedők” szerint magyarázatot kíván: mint „veszthette” el a triumvirátus magyar nimbuszát. A Munkácsy-képek a hatalom martalékává váltak! Nincs, nem lehet magyarázat arra, miként nem sikerült Magyarországon a Munkácsy- trilógiát együtt tartani.Az asztalosinasból lett festő életében megjárta a „hadak útját”. A polgári keresztény romantikus-realista művész (kikérte volna magának – a szerző) amúgy is a feledés homályába merült. (Vs.: Kodály és Bartók.) Az Erdélyhez is kötődő Munkácsy nem csak Kárpátalján örvendett nagy tiszteletnek, a Felvidéken is csodálták alkotásait. Egy óriás festő, aki ránk hagyta kéznyomait, és most nekünk kell harcolni érte.

A képzőművész (amit megint csak kikért volna magának) nem egy européer volt a sok közül. Világjárta „művész”, aki tudását Európa-szerte pallérozta: Párizstól kezdve Londonon át Münchenig. Munkácsy vallja: kompozícióit megviselik az alattomos festékek, de nem halnak meg, csupán megöregednek. Na, ettől félek én! Ettől a „megöregedéstől”! Munkácsy már életében tudta/gondolhatta: nem az örökkévalóságnak fest, abban viszont bízott: lesznek követői, aki felismerik, mit alkotott, és méltó módon kezelik munkáit.

Felesleges tehát egymásra mutogatni, ki és miért nem tartotta fontosnak a triptichon együtt létét. Egy a lényeg: ki és miért engedte szétszakítani a Munkácsy-trilógiát?!

– Dr. Nagy Zoltán PhD, médiakutató, a DRHE docense, Debrecen –