Olvasói levél: A Rákosi-anyakocák fialása

Berettyóújfalu – Az elemzők szerint az első negyedévi kedvezőtlen (1 százalék alatti) GDP alakulásban jelentős szerepet játszik, hogy ebben az évben nem hívtunk le EU-támogatást. Érdemes ezért „hétköznapi” módon is megközelíteni az EU pénzek és a GDP kapcsolatát.

1951 tavaszán a tszcs sertéságazatának vezetője megkérdezte János bácsit, az anyakocatelep dolgozóját, hogy mennyi volt az áprilisi fialási átlag. János bácsi azt felelte, hogy 10 szopósmalac/anyakoca, majd hozzátette, hogy tavaly is ennyi volt, de 11-et írtunk. Akkor most 12-t kell írni! – utasított az ágazatvezető. A tszcs-irodán hozzáírtak még 1-et, a községi párttitkár megnövelte még 1-gyel és a további pártbizottságok (pl. járási, megyei) is korrigálták a befutott adatokat. A politikai bizottság májusi ülése elé a 17-es fialási átlagszám került. Rákosi elvtárs megállapította, hogy az adat ismét jobb a tavalyinál (16), mégpedig 6 százalékkal. Ebből a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedése mellett az a tény adódik, hogy az egy főre eső sertéshúsfogyasztás ugyanennyivel nőtt 1952-ben az előző évhez képest, amit a propaganda-osztálynak közölnie kell a néppel! – adta ki az utasítást Rákosi elvtárs. – Potenciálisan! – vetette közbe Gerő elvtárs. – Potenciálisan!? – háborodott fel Rákosi elvtárs: tudhatnád Gerő elvtárs, hogy mi kommunisták nem potenciálisan, hanem tényszerűen dolgozunk. – De még most csak májust írunk! – jelezte Gerő elvtárs. – Igazad van Gerő elvtárs, helytelen a tényeket előre közölnünk, tegyétek közzé a szilveszteri, vagy az újévi kommünikében! – zárta le a témát Rákosi elvtárs. Tételezzük fel, hogy egy magyar településen EU-támogatásból nettó 4 milliárd forintért főteret építenek. A valós bekerülési költség azonban 3,2 milliárd forint. Fennmarad 800 millió forint „túlköltségelt” összeg, ami szétosztható, helyesebben szétosztandó(!) a közreműködők (döntéshozók, forrásszerzők, tervezők, bonyolítók, anyagszállítók, kivitelezők, szolgáltatók, stb.) között, ami számukra – hivatalos jövedelmükhöz képest – plusz pénz (de hát ők is pénzből élnek). A 4 milliárd forint EU-forrás csak akkor realizálódik, ha valaki „lehívja” (leszámlázza). Legyen ez az építőipari fővállalkozó. A számlázás következtében, ami valójában túlszámlázás, a KSH azt mondja, hogy az ország GDP-je 4 milliárd forinttal nőtt. A valós költségeken felüli 800 millió forint azonban ott maradt a fővállalkozó számláján, amely szétosztásra vár a jelzett közreműködők között azért, hogy az magánzsebeiket dagassza, amelyet „már kitaposott” pénzügyi trükkökkel (pl. további számlázások) szoktak megoldani. A KSH által lekönyvelt 4 milliárd forinton túl tehát van még 800 millió forint magánzsebekben. Takarékos emberek lévén a 800 millió forint magánná vált pénzből 400 millió forintot kivisznek svájci bankokba, míg a fennmaradó 400 millió forintot fogyasztásra (luxuscikkek, utazás, wellness, stb.) és lakossági beruházásokra (luxus gépkocsik, terepjárók, lakás, nyaraló, stb.) fordítják, amelyek 400 millió forint összegben megnövelik a GDP-t, mivel – mint a médiából tudhatjuk – a lakossági fogyasztás és beruházás GDP-t növelő elemek. A végeredmény tehát az, hogy 4 milliárd forint EU-forrásból csináltunk a KSH adatai szerint 4,4 milliárd forint GDP-t (10 százalékkal többet, mint amennyit kaptunk) és még maradt 400 millió forintunk „a biztonság kedvéért” a messzi Svájcban.

Ezek után joggal állíthatjuk magunkról, hogy rendszer ide, rendszer oda, mi gazdaság statisztikából jók vagyunk.

– Dr. Szőke Kálmán, Berettyóújfalu –

Címkék: , ,







hirdetés