Olvasói levél: A körösfeketetói vásárban

Útközben készült a csoportkép
Útközben készült a csoportkép - © Fotó: magánarchívum
Debrecen – A Csapókerti Közművelődési Egyesület évek óta hagyományosan ellátogat a körösfeketetói vásárba. Minden év október második hétvégéjén tartják ezt a vásárt, immár közel 200 éve. Ez Erdély legnagyobb vására, és csoportunk nagy izgalommal készült rá. Matkó Mária elnök asszony szervezte meg az utat nekünk.

Körösfeketetó a Nagyvárad–Kolozsvár útvonalon fekszik, a Király-hágótól 10 kilométerre. Egy rövid pihenőre megálltunk a Király-hágónál, ami 582 méter magasan fekszik. (Korábban az út lentebb vezetett, de a folyók tavaszi áradása miatt nem tudtak közlekedni az emberek. Amikor ezt az utat megépítették, ez a probléma megoldódott.) Csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. A hegyek és völgyek káprázatos látványa fogadott minket.

Csak néhány percnyi buszos út volt innen a körösfeketetói vásár. A vásár két részből áll. Az egyikben teljesen új árukat lehet vásárolni.

Rozsdás csavar, aranyozott trón

Az igazi érdekesség az a rész, ahol a vendég kedvére kutathat a különböző régiségek után: például varrottasok, festett színes tányérok, kályhacsempék, népviseleti ruhadarabok, ékszerek, bútorok. Láttunk rozsdás csavartól aranyozott trónszékig, kerti törpétől élő papagájig mindent. Nem lehet leírni az áruválasztékot, annyira bőséges volt.

kf2A kis templomból rálátni a nyüzsgő sokadalomra | Fotó: magánarchívum

Egyesületünk tagjai és vendégei belevetették magukat a forgatagba; önfeledten nézegettünk, sétálgattunk a sorok között. Ez a vásár több, mint egy piac. Két kilométer hosszan húzódik a Sebes-Körös két partján. A természeti környezet csodálatos. Akármilyen nagy is az összevisszaság, az árusok között sétálgatva az embernek az az érzése, mintha csak kirándulna. Csak az ösvényeket nem virágok, és bokrok szegélyezik, hanem a világ összes lomja és kacatja.

Ízes lacikonyhák füstje

A sorok között messziről látni a szállongó füstöt, amely szinte belepi a sátrakat. Ott készültek parázson a sültek, kolbászok és egyéb finomságok. Sokféle ételt megkóstoltunk, és ízletes volt mind. Sajnos, rengeteg kéregetővel, koldussal is találkoztunk, akik pénzt és ételt kértek a vásárlóktól.

A falu felett egy dombtetőn szép kis fehér falú templomot találtunk. Mellőle káprázatos tájat láthattunk. Beláttuk a vásár egész területét. A háttérben a hegy vonulatát, a völgyben a sebes folyású folyót, két partján a zsibongó vásári forgatagot, a rengeteg parkoló autót, a rendőrök állandó füttyögését, amellyel próbálták a forgalmat irányítani, és a füstöt, amely a lacikonyhák fölött terjengett. Nagyon nagy élmény volt. Igaz, hogy nem vettünk túl sok mindent, mert elkábított minket a sok látnivaló, de csodálatos élményekkel gazdagabban tértünk haza.

– Hajdu-Horváth Emese –