Olvasói levél: A jó só nem árt, használ!

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció
Pocsaj – Az „Akár a mesében” címmel megjelent cikk szerzője a sok sóbevitel negatív hatását írja le a Napló február 22-i számában.

Az ő fordulatával élve kezdjük a „jó magyar szokással”! Ha nekünk, magyaroknak nem lennének ilyen, őseinktől ránk maradt szokásaink, amiket tapasztalatokra építve őriztek meg és adtak tovább az utókornak, akkor talán ma nem is lehetne beszélni magyar népről!

Ilyen az a „mese” is, amiben a királylány úgy szereti az édesapját mint a sót. (A só. Ez a mese címe.) Amit itt leírok, nem én találtam ki, hanem a nálam sokkal okosabb és tanultabb professzor, dr. Papp Lajos. Ő azt tanítja, hogy tévhit a só negatív hatása! Nem a sóval van a gond, hanem a káliummal „feljavított” sónak nevezett valamivel! A természetben előforduló sóban is található kálium 30/1 arányban, vagyis 30 egység NaCl és 1 egység kálium. Ezzel így semmi gond nem lenne, ugyanis, ha sokat viszünk be a szervezetünkbe, akkor a felesleget kiizzadjuk (nyáron sötét pólón jól látszik a fehér csík).

Az 50–60-as években elkezdték hazánkban is használni a magas káliumtartalmú műtrágyákat, ami ezáltal bekerült az emberi szervezetbe. Ez a pluszkálium felelőse a szív- és érrendszeri megbetegedések ugrásszerű növekedésének, és nem a só!

Ha kevés sót viszünk a szervezetünkbe, kevesebb vizet is fogyasztunk, ez pedig további gondot okoz, mert a szerveink máshonnan vonják el a szükséges mennyiséget (például a belekből, aminek következménye a székrekedés). Ettől kialakulhat a magas vérnyomás is, hiszen, hogy a sűrűbb vér eljusson mindenhová, nagyobb nyomással kell pumpálnia a szívnek!

Jobban nem megyek bele, mert ezt inkább a professzortól kellene hallani! A lényeg röviden az, hogy a kevés és nem jó só bevitele miatt kialakult szervezeti reakciókra írt gyógyszerek további betegségek kialakulásához vezetnek!
Hogy melyik a jó só? Az, amelyiken jelölve van a Magyar szabvány száma, azaz: MSZ 11007:2013
Régen „jó magyar szokás szerint” disznóvágás után a szalonnát, a húsokat vastagon beterítették sóval, amiben állni hagyták, utána füstölték, így tartósították. Majd felhasználás előtt a húsokat kiáztatták, és jobbnál jobb ételeket készítettek belőle, de ezt már kezdjük elfelejteni!

A sóval való tartósítás szinte egyidős az emberiséggel. Ha ez lenne a hunyó, már rég kihaltunk volna! Nem?
Én hiszek a professzornak (bárki más is meghallgathatja, ha meghívják előadást tartani), és azt is ajánlom mindenkinek, fogyasszon annyi sót, amennyit kíván egy ételhez, és igyon sok folyadékot, lehetőleg tiszta vizet, bár ez sem könnyű manapság.

– Kincses József, Pocsaj –








hirdetés