Olvasói levél: A Charlie Hebdóról

Olvasói levél: A Charlie Hebdóról
Olvasói levél: A Charlie Hebdóról - © Kép: es.gizmodo.com
Debrecen – Miután a világ kezd felocsúdni a rettenetből és a jogos felháborodásból, kezd előtűnni az érem másik oldala is.

A szerkesztőségben elkövetett tömeggyilkosság nem volt előzmény nélküli. Többször kaptak fenyegetést, s egy gyújtóbombás merényletet is elkövettek ellenük. Azóta az épület állandó rendőri felügyelet alatt állt. A fő irányában a nagy világvallásokat parodizáló, de az iszlámot, s Mohamed prófétát kiemelten gúnyoló vicclap a példányszám és az összlakosság arányából megállapíthatóan minden ezredik emberhez juthatott el. Kormányzati szereplők – a sajtószabadság okán mást nem tehetvén – többször is felszólították a lapot e ténykedésük beszüntetésére.

Ismert, az iszlám vallásban nemhogy a próféta nevetségessé tétele, de – a bálványimádás lehetőségének kizárása miatt – bármilyen képi ábrázolása is tilos.

Noha Mohamed és Jézus a két vallásban teljesen eltérő szerepkört töltenek be, de szakrális értelemben nagyjából azonos értékrendűek. Kis hazánkban az iszlámhoz képest ma már csak romjaikban meglévő keresztény felekezetek hívei is haragra gerjednének, de még az ateisták sem örülnének, ha a hitük szerinti Megváltót egy újság disznófejjel vagy különböző perverzitások alanyaként ábrázolná. Ezek után nem nehéz elképzelni, hogy a másfél milliárd muzulmánban, s főként a fanatikusokban mit váltanak ki az ilyen dolgok.

Szerte a világban el kellene gondolkozni, hogy meddig is terjedjen a sajtószabadság. Mert ha a döntő többség akaratával egyezően ebbe nem fér bele a gyűlöletkeltés, a rasszizmus, a tömeggyilkos eszmék dicsőítése, akkor nem lenne ott helye a vallásos érzületű embermilliók megbotránkoztatásának, hitükben való megalázásának lehetősége sem.

– Pánt Károly, Nyíradony –








hirdetés