Olvasói levél: 65 év után, díszoklevéllel

A találkozó résztvevői (balról jobbra): Nagy László, Czibere Mihály, Fehér Istvánné (Nagy Erzsébet), Széles Vince, Báthori Lajos, Vincze László, Nagy Gábor
A találkozó résztvevői (balról jobbra): Nagy László, Czibere Mihály, Fehér Istvánné (Nagy Erzsébet), Széles Vince, Báthori Lajos, Vincze László, Nagy Gábor - © Fotó: magánarchívum
Debrecen – Június 23-án tartottuk a 65 éves érettségi találkozónkat.

Osztályunk 1953-ban a 4/A osztályban végzett, a 15 sz. Gépipari Technikum Erőgépgyártó tagozatán, Debrecenben. Az osztályban negyvenen tanultunk. Most a találkozón heten voltunk jelen. Hat osztálytársunk beteg, nem jöhetett. Egy osztálytárs az USA-ból szintén nem tudott jönni. A többiek már nem élnek.

A jeles napon iskolánk, a Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakgimnázium technikusavatóján az 50, 60, 65 éve végzett technikusok díszoklevelet kaptak.

Az iskolai évek életünkben meghatározó jelentőségűek, mert a háború utáni nehéz körülmények ellenére nagy tudású tanáraink szigorúan, de szeretettel tanítottak és neveltek, s megszerettették a műszaki szakmát olyan szinten, amire később is lehetett építeni.

Osztályunk, a 4/A ezért hálával emlékezik meg kiváló tanárainkról; Jánovszki Mihály mérnök-osztályfőnök, dr. Makranczy Béla matematika-fizikatanár, Müller István magyartanár, dr. Körösi Lajos történelemtanár, Varga József magyartanár, Telki Lajos gyakorlati oktató tanár, Szabó Zsigmond gyakorlati oktató tanár munkájáról. Egyetemi tanulmányaink során nem volt gondunk a matematika, mechanika, gépelemek, géptan, géprajz s más műszaki tantárgyakkal, mert a technikumban kapott alapokra jól lehetett építeni, majd a gyakorlatban is nagy hasznát vettük a tanulásnak.

Az általános műveltség tekintetében a magyar nyelv, a versek, irodalom, a magyar történelem tanítása is kiváló volt.

Ezért ez az iskola olyan volt nekünk, mint második édesanyánk.

Amikor jeles évfordulókon megtartottuk az érettségi találkozóinkat, kedves tanáraink is eljöttek azokra. Sajnos, már nem élnek, s így csak a bennünk élő hála és az emlékezés az, ami megmaradt. Biztosak vagyunk abban, hogy az iskola hasonló szeretettel tanította, nevelte azokat a fiatalokat, akik most technikusi oklevelet kaptak.

Hatvanöt év alatt a világ sokat változott, a körülmények is jobbak, a technika is sokat fejlődött. Ma már nem transzmissziós esztergapaddal dolgoznak a műhelyben, mint mi. Korszerű CNC-szerszámgépek, automaták, robottechnológia, a mecha­tronika, a számítástechnika a fejlődés útja.

A technikusavató, a dísz­oklevél-átadó ünnepség példás szervezettséggel és bensőséges hangulatban került megrendezésre. Nagy örömmel hallgattuk az ünnepségen azokat a sikereket, melyeket az iskola tanárai, tanulói elértek.

Ifjú technikus barátaink korszerű ismeretekkel hagyják el az iskolát. Mi, öreg technikusok gratulálunk a fiatal technikus nemzedéknek, és azt kívánjuk, hogy tovább gyarapítsák tudásukat, s a gyakorlatban is sikereket érjenek el!

A technikusavatót követően, egy finom ebéd után emlékeztünk tanárainkra, osztálytársainkra, a régi szép időkre, fiatalságunkra.

– Czibere Mihály közlekedési mérnök, öreg technikus –