Olvasi levél: Életfa és szent ló

Bár a napi politikától, sőt a város problémáitól is független témát szeretnék felvetni, talán érdekesnek találhatják az olvasók. Néhány képet csatolnék honfoglaláskori magyar tarsolylemezekről, melyekhez hasonló motívumokat fedeztem fel kelet-kínai, Han kori, Santungból való kőfaragványokon.

A magyar tarsolylemezeken következetesen ugyanúgy kapaszkodnak össze az életfa ágai, mint a kínai domborműveken. Nem vagyok kutató, ezért szerény ismereteim vannak a különböző népek kultúrájáról, de ezekhez hasonló motívumokat más népeknél nem találtam és tudtommal senki nem figyelt fel még erre a hasonlóságra.

Az életfa a lóval nem tipikus kínai motívum, sokkal inkább a nomád népek kultúrájához köthető. Mégis, ezeken a faragványokon szervesen illeszkedik a kompozícióba, és maga az alkotás tipikusan kínai. Abban a korszakban, amikor a kőfaragványok készültek, Kína sokat hadakozott a hunokkal(!). Az azonban nem valószínű, hogy ellenségeiktől vették volna át ezt a szimbólumot. Inkább egy olyan nomád nép motívumkincséből származhat, amely nagy befolyást gyakorolt a kínai történelemre és így tette népszerűvé ezt a szimbólumot, amely aztán későbbi korokban eltűnt a kínai művészetből.

Kínát többször hódította meg lovas nomád nép, de a hunoknak ez nem sikerült. Itt meg is állnék a találgatásokkal, inkább szólaljanak meg a tudósok. Talán a motívumok közötti kapcsolat tudományos vizsgálata közelebb vihet a magyarság múltjának megismeréséhez.

Bujdosó István, Debrecen








hirdetés