Ők vigyáznak ránk az ünnep alatt

Akt.:
Boros András mentőtiszt
Boros András mentőtiszt - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Megmentőink szerettei is hősiesen viselik a hiányt.

A karácsony szó hallatán pavlovi reflexként érezzük szánkban a bejglit, orrunkban a fenyőillatot, fülünkben cseng szeretteink kacaja, s csak a legritkább esetben kúszik a képbe a torkon akadt halszálkától öklendező családtagunk arca, egy legót nyelő kisgyermek rémült tekintete, a házfalakon futó füst, amely egy észrevétlenül fellökött mécsesben gyökerezik, vagy az ajtón dörömbölő ember, akiben a magány és az alkohol újra felszínre hozott egy régi sérelmet.

Pedig az ördög szentestén sem alszik, de néhány megyénkbeli hős sem. Ifjú Boros András a pályája kezdetétől minden évben egy mentőautó fedélzetén tölti a jeles napot. A huszonöt éves férfi vállalásával idén hatodik alkalommal igyekszik segíteni kisgyermekes kollégáinak, hogy ők a családjukkal ünnepelhessenek. – Édesapám szintén bajtárs, három évtizede választotta e szakmát, egyértelmű volt az utam. A szeretteink tehát megértőek, együtt ebédelünk, majd este héttől kezdem a tizenkét órát – mondta. Hasonlóképp érvelt Mile László.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

– Ünnepkor is kell valaki, akire lehet számítani – hangsúlyozza a harmadik generációs tűzoltó. – Sárrétudvari édesapám Püspökladányban szolgált, és ő is örökül kapta ezt a hivatást, ebben nőttem fel – feleli büszkeséggel a hangjában. A lánglovag csütörtökön reggel negyed nyolckor veszi fel egyenruháját és kerek egy nap múlva teszi le. A családi együttlét így tolódik.

Nincs két egyforma eset

Dr. Horkay Péter otthonában viszont hamarabb gyűlnek össze Jézus születése alkalmából. – A 18, 16 és 12 éves gyermekem és a feleségem is toleráns, a húsz év alatt többször előfordult, hogy előrehoztuk a karácsonyt – tette hozzá a traumatológus. – A baleseti sebészetben az vonzott, hogy az ide érkező sérülteken gyorsan segíthetünk, látványos javulást, teljes gyógyulást érhetünk el. A szakmám kreativitást igényel, nincs két egyforma eset. Ám, ami a szépsége, az a nehézsége, terhelő az állandó szellemi igénybevétel, a folytonos döntéshelyzet – véli a kézsebész.


Dr. Horkai Péter | Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

A változatosság gyönyörködteti a munkás mindennapokon Bora László törzs­zászlóst. Egy bő évtizede döntötte el, hogy rendőr lesz, s azóta olykor ünnepeken is mások biztonságáért felel.


Fotó: Magánarchívum Fotó: Magánarchívum ©

Az élettársa támogatása alapozta meg az elhatározást, hogy olyan hivatást válasszon, amelyben alig ismert a hétvégék fogalma.

HBN–HABE








hirdetés