Oblomov és a fodrásznő esete

Debrecen – A debreceni Csokonai Színház
két új bemutatójának egy-egy
címszerepét játssza a Jászai
Mari-díjas színész
házaspár, Trill Zsolt és Szűcs
Nelli. A két művésszel együtt
beszélgettünk.

HAON: A
„Fodrásznő”-ben Nelli, az
„Oblom-off”-ban Zsolt játssza a
főszerepet. Mind a két előadás
rendezője külföldi, az egyik orosz, a
másik lengyel, de mind a ketten az ún.
„orosz színházi iskolát”
képviselik. Miben ragadható ez meg?
Trill Zsolt: Talán abban, hogy
nincs egyetlen pillanat sem a színpadon, amikor a
színész fölöslegesen van jelen. A
próbákon nagyon pontos, konkrét
feladatokat, instrukciókat kapunk, így
mindenkinek megvan a maga helye. Emellett azonban nagy
belső szabadságot is ad a
színészeknek, formai szempontból pedig
rendkívül bátor és
újszerű tud lenni. És mindig
hihetetlenül pontosan tudja, hogy mit miért
tesz.
Szűcs Nelli: Másképpen
viszonyul a szöveghez, a szóhoz. Bár
nagyon fontos nekik a szöveg, mégsem
„szó-színházat”
művelnek, hanem legalább olyan lényeges
számára a színész belső
világa.
Trill Zsolt: Ez egyébként
Vidnyánszky Attila munkáiban is így
van, de mégis, mind a három egészen
más személyiség, ebből
következőleg más és más
munkamódszerekkel dolgoznak. A közös
bennük talán az, hogy nagyon lényeges
számukra az előadás érzelmi
töltete, az atmoszférája.

HAON: A drámairodalom jelentős
része nagy hősökről, ismert
személyiségekről szól. Az
utóbbi év debreceni
repertoárjában is több ilyen
előadás született: pl. A sasfiók,
Kun László, de még az Úri muri
szereplői is nagyformátumú, szinte
romantikus lelkületű emberek. Mitől lehet
érdekes egy Oblomov, vagy egy egyszerű
fodrásznő?
Szűcs Nelli: Talán
éppen attól, hogy olyanok, mint
bármelyikünk. Nem romantikus hősök,
hanem hús-vér emberek, akikkel akár az
utcán is összetalálkozhatnánk.
Gyakran úgy gondoljuk, hogy a hétköznapi
emberek szürkék és érdektelenek,
pedig nekik is van egy sorsuk, lehet, hogy valami nagy
tragédia is történt az
életükben, és vannak vágyaik
és reményeik. Ez a fodrásznő,
például, azért áll közel
hozzám, és remélem, hogy a debreceni
közönség is megszereti, mert bárki
magára ismerhet benne, a
boldogságkeresése, az
álmodozása mindannyiunkra jellemző
lehet. És ha életében nem is, de
legalább a gondolataiban, az álmaiban szabad
és bátor tud lenni.
Trill Zsolt: Még az úgymond
nagyformátumú hősöknek is vannak
gyarlóságaik, ők is tudnak elesettek,
„kisemberek” lenni, ugyanakkor Oblomov vagy a
fodrásznő is képes nagy tettet
véghez vinni, még ha az nem is olyan
látványos, mint másoké. A
nagyokban ott van a kicsi, a kicsiben ott van a nagy.
Oblomov is egyszerre „kicsi” és
egyszerre „nagy” figura, és éppen
ettől izgalmas. Szerintem az utcán
bármelyik emberről lehetne forgatni egy filmet,
hiszen mindenkinek van egy története –
és ha az hiteles, akkor érdekes is.
Szűcs Nelli: Minden szerep egy sors
sűrítménye, legyen szó
akár a Sasfiókról, akár a
fodrásznőről. De nagyban függ a
rendezőtől, hogy mit kezd a darabbal, mit
szeretne üzenni.
Trill Zsolt: A színész is
fontos része ennek a közös
alkotásnak, mert amikor megformálod és
eljátszod az adott szerepet, te magad is annak a
szereplőnek a
„sorstársává”
válsz. Találkozol ezzel a sorssal, ebből
valami energia szabadul fel, legyen az akár
pozitív, akár negatív.

HAON: Milyen volt a
találkozásotok ezekkel a szerepekkel, ezekkel
a sorsokkal?
Szűcs Nelli: Nagyon
különös. Lehet, hogy Zsolt balesete sem volt
véletlen, ami miatt el kellett halasztani a
bemutatót, és ezáltal kaptam
még egy kis időt arra, hogy
elmélyüljek ebben a szerepben. Mert amilyen
egyszerűnek tűnik ez a nő, annál
nehezebb megragadni és eljátszani a
sorsát és a karakterét. Hihetetlen, de
talán eddigi pályafutásom legnehezebb
szerepét kell hogy megoldjam, ha
egyáltalán meg tudom oldani. A
nehézsége pont az egyszerűségben
van – minél egyszerűbb, annál
nehezebb megcsinálni.
Trill Zsolt: Mi még az Oblom-off
próbafolyamatának elején járunk
Andrzej Bubiennel, de már most látom, hogy
egy nagyon összetett szerepet kíván
tőlem. Nem a leírt szöveg
felmondását,
illusztrálását várja el
tőlem, hanem annak a jelenségnek, amit Oblomov
képvisel, minden oldalát, minden
rétegét próbáljuk megfejteni
és felfedni.
Szűcs Nelli: Viktor Rizsakovra, a
Fodrásznő rendezőjére is az a
jellemző, hogy nem leegyszerűsíti a
figurát, hanem tovább lát azon, amit a
szöveg az első olvasásra
kínálna. A próbák során
mindig megdöbbenek, amikor kiderül, hogy a
rendező még ezt is, meg azt is látja
benne, és hogy ez a szerep az
egyszerűsége mellett is milyen
hihetetlenül izgalmas és összetett.
Trill Zsolt: Érdekes helyzet az is,
hogy sok mindent másképpen olvasok és
másképp értelmezek a szövegben
és a szerepemben, mint a rendező. Nagy
kérdés, hogy hogyan tud
összetalálkozni az én
elképzelésem az övével, mennyire
lehet a két rendszert összehangolni.
Mindenesetre hihetetlenül izgalmas feladat.

HAON: Képzeljünk el egy olyan
helyzetet, hogy Oblomov találkozik a
fodrásznővel. Vajon mi történne
ezzel a két emberrel? Szóba
állnának egymással?
Szűcs Nelli: Hát… ez
jó kérdés. Nem tudom…
Mindkettőjükben van valami furcsaság,
és a kívülállók
talán azt mondanák rájuk, hogy
hülyék, de lehet, hogy ez a két ember
nagyon is jól megértené
egymást, és ketten együtt egy teljesen
normális párt alkotnának. Szerintem
összeillenének. És ha mindenki
így megtalálná a párját,
talán a világ sem kerülne
zsákutcába. Mert Irina, a
fodrásznő mindig a jót látja,
minden rosszban megtalálja azt, aminek
örülni lehet, és amiért
érdemes élni. De, sajnos, Irina mégsem
találkozik az Oblomovjával.

HAON: Ha egyetlen szóval, vagy
mondattal kellene megfogalmazni a szerepeteket, mit
mondanátok?
Szűcs Nelli: Szabadság.
Repülés…
Trill Zsolt: Talán a lelki
béke… nem tudom.

Az interjút Kozma András, a Csokonai
Színház dramaturgja készítette.