Nyúljon zsebbe, ha dolgozni akar

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: ÉKN
Debrecen – „Kiveszem a kft.-ből a pénzt, átadom valakinek, aki elhelyezi az alapítvány számláján.”

A személyre szabott közbeszerzési pályázattól, a 10-20 százalékok visszajuttatásán keresztül a lélektani terrorig minden belefér, ha az ember egy-egy jól fizető munkát el akar vinni a többiek orra elől – állítják informátoraink, nem tagadván, hogy időnként bizony ők is kénytelenek ügyeskedni, ha a dolgozóiknak meg a családjuknak kenyeret akarnak adni.

„Adok én kölcsön”

Gyakran előfordul, hogy egy alapítvány vagy más civil szervezet megnyeri ugyan a pályázatot, de nincs pénze a projekt megvalósítására. Márpedig az uniós pályázatoknál utólagos elszámolás van, tehát valakinek a munkálatokat (elő)finanszírozni kell. Mivel leendő kivitelezőként ugye az alapítvány támogatójaként mégse tűnhetek fel, ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy kiveszem a kft.-ből a pénzt, azt eljuttatom ahhoz az emberhez, aki az alapítvánnyal kapcsolatban áll, ő pedig elhelyezi a nemritkán többmilliós összeget az alapítvány számláján. Persze, van benne rizikó, de kockázat nélkül nincs üzlet” – fogalmazott az ötvenes éveiben járó építési vállalkozó.

Egy másik üzletember konkrét példával hozakodott elő, hogy jobban megértsük, miként is megy ez.

– Tegyük fel, hogy megnyertük a munkát. Még el sem végeztük az első kapavágást, de a beruházás 5-6 százalékának megfelelő összeget máris letétbe kell helyeznünk teljesítési garanciaként. Aztán egy év alatt elkészülünk a munkával, de az említett összeget a garanciális idő teljes tartama alatt (ami akár öt év is lehet) továbbra is nélkülözni vagyunk kénytelenek – mondta, hozzátéve, hogy tőle eddig egyszer kért vissza a beruházó X százalékot, de az is balul sült el; először is nem előre, hanem utólag kérte a pénzt, ráadásul a többszörösét annak, ami a bevett gyakorlat.

HBN








hirdetés