Nyugtával a (hó)napot

Akt.:
Okosabb nyugtával dicsérni a napot, erre a régi mondás is figyelmeztet. A hónapot, merthogy az jóval hosszabb 24 óránál, ennek szellemében pár hét, vagyis minden szükséges adat begyűjtése után célszerű értékelni. T. Szűcs József írása.

Így gondolhatták némely meteorológiai honlap szerkesztői is, amelyeken a vezető cikk (nem napi hír) május végéig az volt, hogy az idén szeszélyesen alakult az április. Tehát az bírt információértékkel, hogy valami, jelen esetben egy adott hónap időjárása, éppen olyan természetű, mint hosszú időn keresztül volt. Hisz az április szeszélyes jelzőjét sok-sok évtizednyi, vagy talán annál is többre nyúló objektív megfigyelés szülte. Ám a szeszélyessége jó ideje már csak a szólásban élt. Ha nem csal az emlékezetem, ez a pár hét a legutóbbi évtized során gyakorlatilag a kora nyár kategóriájába küzdötte fel magát. Főként, ami az abnormálisan magas átlaghőmérsékletét illeti. Szándékosan nem néztem utána, hogy valóban így volt-e. Hisz azt, hogy milyennek is éreztük, ez esetben sem a statisztikai hivatalok adatai, hanem szubjektív emlékeink, benyomásaink döntik el. Ez alapján pedig magam úgy tíz év távlatából egy hűvös áprilisra emlékszem. De az sem volt szeszélyes, inkább olyan egyenletesen tavasz közepi. Idén tehát, s ez már mért adatokon alapul, valóban szinte szélsőséges, kiszámíthatatlan, a tél és a nyár között ingadozó, vagyis valóban szeszélyes volt az áprilisunk. Mi több, a májusból is jókora szeletet kiharapott, késleltetvén az igazán tavasz végi időjárást.

Sok ok miatt természetesen nem örültünk, hogy a hónap ezúttal rászolgált a nevére. Például szinte példa nélküli mostanság, hogy április vége felé, sőt május elején (újra) fűteni kell. A többször ismétlődő röpke idejű, de annál nyomósabb fagyos éjszakák sem hiányoztak. A lefagyott gyümölcskezdeményekből ki nem fejlődő finomságok annál inkább fognak. Mindenesetre az a tény, hogy egyetlen hónapocska, az amúgy igazi tél nélküli tél után hagyományos jellemzői szerint alakult, természetesen korántsem jelenti azt, hogy az időjárás visszatért volna a rendesnek mondható kerékvágásába. S ha ott folytatja, ahol tavaly ilyentájt abbahagyta, a nyáron elég lesz egy átforrósodott épületekkel szegélyezett városi utcára kimennünk, hogy itt Európa középső tájékán rögvest a messzi trópusokon érezzük magunkat. S alighanem csak az lesz előbb-utóbb a kérdés, hogy melyik nyári hónapot kereszteljük át a hőségriadók havának.

– T. Szűcs József –








hirdetés