Nyugalom és biztonság várja a fedél nélkülieket

Akt.:
Nyugalom és biztonság várja a fedél nélkülieket
© Illusztráció: Pixabay
Debrecen – Saját szekrénnyel, mosógéppel és tévével várják az utcáról betérőket a város két éjjeli menedékhelyén.

Az október 15-én életbe lépett kormányrendelet szerint az utcán életvitelszerűen tartózkodók háromszori felszólítást követően szabálysértési eljárásra, közmunkára, illetve elzárásra számíthatnak. A fedél nélküliek leggyakrabban arra hivatkoznak, hogy a szálláshelyeken nincsenek biztonságban sem ők, sem féltett személyes tárgyaik. A tévhitekről és a szálláshelyek tényleges állapotáról első kézből tájékozódtunk.

– Debrecenben két helyszínen, a Dobozi utcán és a Wesselényi utcán várják a rászorulókat – válaszolta a Napló kérdésére Szemerédy Zsolt, a Refomix Nonprofit Kft. ügyvezetője. – A családok átmeneti otthonával és az átmeneti szállásokkal összesen 320 férőhelyet biztosítunk a városban. Rövid távon cél az életmentés, hosszabb távon pedig az integráció. Olyan programjaink is vannak, ahol a munkába állást és a társadalmi beilleszkedést segítjük – magyarázza az intézmény vezetője.

Sokan nem tudják, milyenek a hajléktalanszállók

Minden jóérzésű ember számára szívszorító élmény az utcán fagyoskodó hajlék nélküliek látványa, és nem is értjük, miért nem veszik igénybe a szállókat. Gyakran a hajléktalan emberek maguk sem tudják, milyen lehetőséget utasítanak el, amikor felmerül az éjjeli menedékhely lehetősége. Sokan verekedésről, lopásról és más bűncselekményről beszélnek, igaz, csak hallomásból. A valóság korántsem ezt mutatja: a város mindkét, számukra fenntartott szálláshelyén, a Dobozi utcán és a Wesselényi utcán is várják a melegedni, pihenni, tisztálkodni vágyókat. Az utcáról betérők például ruhát moshatnak és tévézhetnek is. Emellett fűthető konténerek elhelyezésével és a november elsején útjára induló krízisautó-szolgálattal is segíteni próbálnak a Refomix munkatársai. Azokat, akiket a fagyos éjszakák végül mégis meggyőznek, egészségügyi szolgálat, lábadozó, nappali melegedő, étkeztetés és szociális ügyintézés várja. Akik a tömegszállásokat nem bírják, komfortosabb szálláslehetőséget is igénybe vehetnek a város több pontján, igaz, ezekért fizetni kell.

– Az a célunk, hogy mindenki biztonságban legyen, ezért a menedékhelyeken megerősített ügyelettel, több kollégával vigyázunk a biztonságra – tájékoztatta a Naplót Szemerédy Zsolt, a Refomix Nonprofit Kft. ügyvezetője. – Az alkoholos állapotban lévőket tanácsoljuk csak el éppen azért, hogy a többieket ne érje atrocitás a szálláson. Mindenkiről gondoskodni szeretnénk – mondja az intézményvezető.

A tájékoztatás életet menthet

Hamar Attila többszörösen hátrányos helyzetű: otthona sincs, és évekkel ezelőtt mindkét lábát amputálták. Kérdésünkre, hogy miért nem veszi igénybe az éjjeli szálláshelyek adta lehetőséget, annyit felelt: ismerőseitől úgy hallotta, hogy nincs hely a város menedékhelyein, de ha már nem bírja az éjjeli hideget, biztosan segítséget fog kérni. Tavaly a legfagyosabb időszakban többször is a Dobozi utcai intézményben szállt meg, a közhiedelemmel ellentétben nem tapasztalt erőszakot, és mivel kerekesszékes, a személyes holmiját az ott dolgozók segítettek biztonságba helyezni.

3hamarattila-20181016_114557Hamar Attila | Fotó: Szakál Adrienn

A hétfőn hatályba lépett rendelet következtében az igazoltatások alkalmával az utcán élők minden esetben tájékoztatást kapnak majd a szálláslehetőségekről. Ha fedél alá kerülnek valamelyik éjjeli menedékhelyen, már komplex szolgáltatási rendszer várja őket annak érdekében, hogy „nyakon ragadhassák” életüket.

– Szakál Adrienn –


Van kiút

Hedvig 2005-ben került a Dobozi utcai átmeneti szállásra. Vékony testalkatú, ideges természetű, pszichés zavarokban szenvedő fiatal nő volt, akinek életét sok más szociális és egyéb problémája mellett számos rendezetlen jogi ügye nehezítette. Háromévesen testvéreivel együtt került intézetbe. Szüleivel nem tartotta és jelenleg sem tartja a kapcsolatot. Intézeti évei alatt több nevelőszülője is volt. 18 évesen ismerte meg későbbi nevelőapját, akinek halálakor megörökölte házát. Az ingatlant szerencsétlen véletlenek sorozata és túlzott hiszékenysége miatt elveszítette. Ezek a csapások súlyos depressziót váltottak ki belőle, ami később öngyilkossági kísérletekhez vezetett, s emiatt kórházi kezelésre szorult.

A kezelést követően először az átmeneti szállásra, majd onnan 2006-ban a Hajléktalanok Rehabilitációs Intézményébe került. Ott pszichológusok segítségével sikerült a nőt felkészíteni az önálló életvitelre. Hedvig egy társával közös albérletbe költözött, akivel a szállón is jó kapcsolatot ápolt. Az intézményből kikerülve munkahelyet is talált, így jelenleg képes fenntartani albérletét, önmagáról gondoskodni és némi tartalékot is képezni. Ez a történet nem a véletlen műve. Szakemberek, segítők közös munkájával és a bajbajutott akarásával lehet csak sorsot fordítani.