2009.05.30. 08:36
Olvasónk írja: A csórók megint kimaradnak a jóból! Miért?
<p>Autószerelő ismerősöm használt<br /> elektromos kisautót hozott Svájcból,<br /> még a nyolcvanas években. Aztán minden<br /> létező hatóságot<br /> végigjárt, de nem engedélyezték<br /> a forgalomba állítását. Ott<br /> rohadt szét a járgány az udvaron,<br /> pedig amúgy takaros darab volt- írja<br /> olvasónk.</p>
Most pedig ujjonghatunk, íme városunkban is
kapható a pici, mindenütt könnyen
leparkolható, energiatakarékos és
környezetkímélő elektromos
verda. Hogy miért nem tesszük mégsem,
két oka van. Az első az ára.
Annyiba kerül, mint egy átlagos, sőt
nem is a legolcsóbbak közé
tartozó családi négykerekű,
amibe befér papa, mama, két gyerek, a
nyaralás összes motyója,
talán még a Blöki kutya is.
De a kereskedő nem is rejti véka
alá, hogy a járművel a
milliárdos
vállalkozófeleségek (és
porontyaik) kegyeit keresi, nem a
pórnépét, második
(harmadik, stb.) kocsinak ajánlva a
tetszetős kisautót.
Már megint valami, amiből csak a
leggazdagabbak részesülhetnek! Ha egy ilyen
jármű ára egy-másfél
millió forint lenne, bizonyára
többet lehetne eladni belőle, nagyobb lenne a
kereskedő haszna, és jót tenne a
környezetnek is.
Persze, ezzel az olajlobby bevétele
csökkenne. Lehet, hogy ők
diktálják a vevőt visszatartó
árakat, gondosan kalkulálva, nehogy
tömegcikké válhasson az ilyesmi
és tényleg hasznára váljon
a környezetnek?
A másik morgolódásunk sokkal
egyetemesebb érvényű. Miért
van az (sajnos világszerte), hogy ami a
válságos időkben a
kilábalás útja lenne, épp
abból csinálnak luxuscikket?
Miért drágább, ami
energiatakarékos és
környezetkímélő? Miért a
hagyományos kocsikat gyártó
cégek hóna alá nyúlnak az
államok, és nem a jövőt
jelentő „zöldebbeket”
támogatják?
Létezik már a „pedalcar”, a
zárt, eső ellen védett,
biciklipedállal hajtott egy- vagy
kétszemélyes „autó” is
tőlünk nyugatabbra, (sajnos ott is nagyon
drágán), míg nálunk
teljesen ismeretlen, pedig bizonyára
lennének vevői megfelelő áron.
De tévedek, a Csapókert
utcáin néha látni egy kék
műanyaghordóból barkácsolt
pedálos négykerekűt.
Mókás darab, szépnek nagy
jóindulattal se nevezhető, de benzin
nélkül megy.
Vajon hazai vállalkozóink nem
látnának üzletet akár
„babgázzal”, akár
villanymotorral hajtott kis járművek
gyártásában?De folytathatjuk a
sort: Miért annyi az ára az
energiatakarékos fűtési
rendszereknek, hogy évtizedek alatt
térül csak meg a beruházás?
Miért kerül egy nyamvadt
energiatakarékos izzó
hússzorosába a hagyományosnak?
Hazánkban miért nincsenek jelenős
kedvezmények a megújuló
forrásból származó
energiákra? Honnan a téveszme, hogy az
egészséges élelmiszer, a
vegyszermentes, „öko-”,
„bio-” termékek fogyasztása
unatkozó gazdagok hobbija?
És itt nem a reklámok
szemérmetlen hazugságaira gondolok, akik,
ha a sok e-betűs adalék mellé
odatesznek valami kis vitamint, rostanyagot,
valójában talán nem is
létező, de hangzatos nevű valamit, nem
átallják a terméket
egészségesnek nevezni.
Arra gondolok, ami nem feltétlenül a
multi-cégektől származik, viszont
tényleg egészséges. Miért
kerül némelyik (MLM
hálóztatban árult)
egészségvédő
táplálékkiegészítő
a minimálbér egynegyedébe?
Hasonló példákkal mindenki
folytatni tudná a sort.Egy szó, mit
száz, így éljük fel a
jövőnket a pillanatnyi haszon
reményében.
Tisztelettel: K. Péter
debreceni
találmány
Csapó utcán
belerúgott a fiatal lányba