Porlepte történetek: az anya is figyeljen szavaira, súlyuk van

Porlepte történetek: az anya is figyeljen szavaira, súlyuk van
© Illusztráció: Pixabay
Nyíradony – Szülőként sokszor rajtakapja magát az ember, hogy akaratlanul, de valami súlyosat mond gyermekének, amit az ártatlan teljesen a szívére vesz. Így járt több mint 70 évvel ezelőtt az akkor még kislány Sógor Jánosné Marika néni, aki ma már túl van a nyolcvanadik évén is.

Anyukám elküldött a tehénnel. „De ekkorra előgyere, mert apukád menni akar a Tivorányba!” Én mentem, de elfelejtkeztem, hogy haza kellett volna jönni hamarabb. Jött anyukám a hegyen felfele, a Fényes-tónál. Mikor megláttam, akkor jutott eszembe: „Te jóisten, nekem menni kellett volna! Na, most kikapok!” „Megállj, te! Hát mondtam, hogy gyere hazafele! Mért nem jöttél erre-arra?” Ő gyorsan zavarta hazafelé a tehenet, énrám meg veszekedett:

Haza ne próbálj jönni! Eredj szolgálni, eredj világgá! Haza ne próbálj jönni, mert nem is tudom, mit csinálok véled!”

Apukámnak befogták a teheneket, és ő elment dolgára, én meg nem mertem hazamenni. Mentem a kis teleknél, arra ki, a köves út fele, volt ott egy ösvény keresztül-kasul, tökön-paszulyon a köves útra vitt.

„Menjek világgá”

Elindultam azon az ösvényen. Anyukám meg csak várt, hogy megyek hazafele, de nem érkeztem. Akkor kérdezte valakitől: „Nem láttad az én kislányomat?” Az mondja: „Hát arra ment, a kenderföld ösvényén, a kis telek alá.” Szegény anyukám felvágtatva jött utánam: „Miért nem jössz te hazafele?” Én meg feleltem: „Azt tetszett mondani, menjek világgá!” „Hát hova mentél volna?” Hát nem tudom, hogy hol volt a világ, de el akartam menni világgá. Visszahívott: „Na, gyere, gyere! Nem komolyan mondtam én azt, csak mérges voltam rád!”

Lejegyezte: Tulipán Csilla



Nyíradony.
HAON.HU






hirdetés