Olvasói levél: A jóra elkötelezetten

Olvasói levél: A jóra elkötelezetten
© Fotó: Pixabay
Bagamér – A vidéki iskolához közeli buszmegállóban várakozó tanárnőre rászól egy alig tízéves gyermek: „Tanárnő, aztán tessék jó lenni!”.

Miközben derültünk a gyermeki oktatás bölcsességén, gondolataim ébredtek. Sok más területen fáradozók életét döntően befolyásoló tényező az „aztán” kérdése. A múló év határán mennyi reményteljes fogadás hangzik, ígéretekkel: majd ezután… Kórházi kezelések alatt, vagy azok után, mennyi jóra irányuló gondolat fogalmazódik meg különösen a „gyógyultan távozó” minősítés nyomán. Templomba járók is hittel, vagy olykor kétkedések árnyékában fogalmazott imádságba öntik a szívük vágyát, idősek otthonaiban is gyakori a csüggedésre okot találó emberek többsége.

Nyugaton a magyar nép elhíresült a depresszióra hajlamosságával. Mégis van remény. Amint a tél hozzánk érkezett, vagy benne didergünk, bizakodhatunk, hogy azt mondhatjuk rövidesen: kifelé tartunk belőle… Változó világunkban az emberi indulatok hullámveréseik sokféleségével éreztetik hatásukat. Személyiségünkben helyet adni a jónak nem mindig olyan egyszerű házi feladat. Tisztára gondolkodni értelmünket, megtölteni a lelki tankot, tüzesre imádkozni a szívünket: a januári imahetek nagy lehetősége a keresztyén emberek számára. S hogy azok után történik-e változás, mindenki személyes felelőssége.

Világítani másoknak

Átélni folyamatosan a jónak maradás titkát – csodával határos tapasztalat a velünk járó világosság fényében. Költőiesen: Nem azért vagyunk a világon, hogy árnyékot vessünk a földre, hanem hogy a ránk ragyogó fény az utat keresők előtt is világítson! Hordozzuk hát az egyre nyúló nappalok idején, bizakodva, hogy a tél után tavasz jön, kikelete melengető sugaraival.

– Szász Ferenc, Bagamér –



Nyíradony.
HAON.HU






hirdetés