Vendégjegyzet: Az iskola barométere a költségvetés

Finnországra - Az oktatási intézmény költségvetési fedezete előrejelzi, hogy javulni fog-e, vagy romlik majd a nevelő-oktató munka színvonala.Japánra szoktunk hivatkozni annak igazolására, hogy az oktatásba befektetett pénz elősegíti, felgyorsítja a gazdasági fejlődést. Persze nem azonnal, nem egy mai négy éves kormányzati ciklus alatt. Ennél hosszabb idő kell a megtérüléshez, sőt, az oktatásba befektetett pénz többszörös gazdasági hasznához.

Honatyáink azzal is szoktak magyarázkodni, hogy hazánkban a GDP nagyobb hányadát költjük oktatásra, mint teszik azt a fejlett országok. Miközben megfeledkeznek arról, hogy a fejlett országokban az a kisebb hányad forintra átszámítva többszöröse annak, amit hazánkban az oktatásra fordítunk. Az USA-ban legalább ötszöröse. Japán akkor invesztálta be az oktatásba GDP-je hallatlanul magas hányadát, amikor a legválságosabb gazdasági helyzetben volt, a két világháború között, s a második világháború végére a fejlett országok élvonalába tört.

Külföldi példákra szoktunk hivatkozni, pedig huszadik századi hazai példára is hivatkozhatnánk. Már egy évszázada (1912-ben) kifejtette az akkori Hajdú megyei Gönczi-tanító egylet titkára, hogy „az iskolai nevelőmunka barométerje a költségvetés”. A két világháború között Klebelsberg Kuno kultuszminiszter meg tudta győzni a kormányzót arról, hogy az oktatásba befektetett minden egyes forint hetes forint hasznot hoz a népgazdaságnak. Az más kérdés, hogy ki hogyan viszonyul a Horthy-korszak ideológiájához és történéseihez. Azt azonban senki sem vitathatja, hogy megnőtt az oktatás hatékonysága, az akkori világ élvonalába fejlődött fel a magyar oktatás és tudomány. Aminek kezdeti gazdasági sikereit sajnos felemésztette a második világháború.

Klebelsberg nevét viseli napjainkban az az oktatásirányító intézmény, amely az oktatásból való forráskivonás levezénylésére hivatott. Klebelsberg Kuno foroghat a sírjában.

Hoffmann Rózsa vagy Balogh Zoltán miért nem tudja meggyőzni a mai „kormányzót” arról, hogy az oktatásba befektetett minden egyes forint hetes forint hasznot hoz a népgazdaságnak?

Büszkék lehetünk télirózsás forradalmat vívó diákjainkra, akik tovább látnak az orruknál. Fénycsóvát vetítenek a sötét politikai és gazdasági-társadalmi káoszba. Nemcsak önmaguk, hanem az egész ország felemelkedéséért, boldogulásáért küzdenek.

A „kormányzó” mikor fogja meghallani üde és igaz hangjukat? És mi történik akkor, ha továbbra sem hajlandó hallgatni rájuk?

Végezetül: ha már oly kedves számára a Horthy-kultusz, miért nem hallgat Klebelsberg Kunora és az ő kormányzójára?

Tuza Tibor

(A szerző romológus, romapedagógus.)