Thura #3

Akt.:
Thura #3
© Fotó: Fortepan

1994. május 4.

– Megőrjítesz, ebben a kis selyem kombinéban…, teee…, teeee…, tudom, hogy direkt csinálod…, lehetetlen neked ellenállni! – a férfi vadul csókolta a nőt. A nyakát, a vállát, ahol érte. A nő csak kacagott. Boldog volt. Boldog és szerelmes, ebben a pillanatban más nem is számított.

– De… tudod, hogy beszélnünk kell… – súgta a férfi fülébe.

– Beszélünk édes! Persze, hogy beszélünk. Majd utána, jó? – a férfi teljesen be volt indulva, majd szétfeszítette a vágy, napok óta csak erre a pillanatra tudott gondolni. A Sanyó hifitorony kazettás magnójából Cserháti Zsuzsa hangja búgta: „boldogság, gyere haza, késő van, gyere haza”. Ez a daluk, minden nőnek kell valami közös dal, nekünk jó ez –a férfi gondolatai összevissza cikáztak – jól van így, most minden olyan kerek, megvan mindenem, fut a szekér, jól megy a cég, minden jó, az élet, a nő, mindjárt újra megkapom, mi kellene még?

– Valami fontosat akarok mondani neked, Géza – a nő hangja komolyan csengett, a férfi ettől megtorpant, egy pillanatra abbahagyta a csókokat, a simogatást. Ismerte ezt a hangsúlyt.

– Ha a feleségemről… Hogyha a…?! Elvira, ezt már ezerszer megbeszéltük! – a férfi hangja idegesen csattant – tudod, hogy az anyósom beteg, epeköve van.

Ha most előadom ezt a családban, hogy én… hogy elválok… még belehal, aztán az én lelkemen szárad az is. Nem beszélve arról, hogy ha most beindul a politikai…

– Mindig van kifogásod! – Elvira eltolta magától a férfit, aki ettől még idegesebb lett, a cigarettája után nyúlt. Kivett egy szál Marlboro-t, csattant az ezüst Zippo gyújtó fedele. Lassan fújta ki a füstöt, miközben óvatosan, a gravírozással lefelé visszatette a gyújtót az éjjeliszekrényre. „15 csodás év G+Zs.” A férfi utálta ezt a feliratot, maradinak, bénának érezte ezt a házassági évfordulósdit, de az ezüst Zippót szerette. A felesége miatt amúgy is muszáj volt használni, csak veszekedés lett volna belőle, ha nem látja az asszony, hogy meg van becsülve az évfordulós ajándék.

– De most már van valami, ami fontosabb, mint az anyósod epeköve, fontosabb, mint a még be sem indult politikai karriered! – mosolygott sejtelmesen Elvira.

– Te mi a francról beszélsz?! – a férfinak hirtelen rossz előérzete támadt, összehúzta a szemöldökét, és ráförmedt a nőre: – Mit akarsz mondani ezzel?

– Gyerekünk lesz, Géza! Kisbabát várok! – Thura arcán földöntúli mosoly áradt szét. Már ezerszer elképzelte ezt a pillanatot. Amióta megtudta, csak arra várt, hogy elmondhassa a szerelmének, hogy most már igazán összetartoznak. Senki másra nem kell tekintettel lenniük, csak hármójukra.

– Mivan?! – Géza először üres tekintettel bámult a lányra – mit zagyválsz itt össze? Szeded a tablettákat nem? Vagy átbasztál, bazdmeg? – a cigarettát, az éjjeli szekrényen lévő kis fém hamutartóba nyomta, olyan erővel, hogy a hamutál megcsúszott és a cigaretta parazsát végül az éjjeliszekrény tetején nyomta el. A bútorlap sercegett, Thura valami beszakadt sikolyfélét nyögött, akazettás magnóban lejárt a szalag, ebben a pillanatban kikapcsolt, a felugró play gomb olyan hangosan csattant a hirtelen támadt csöndben, hogy Thura összerezzent.

– Most akkor mi van? Terhes vagy? – a férfi ordított.

– A lány arcán végiggördült az első könnycsepp. – Igen. Te nem is örülsz? – idiótának érezte magát, hogy ezek után ezt megkérdezte. – Hülye vagy? – a férfi megfogta a lány két vállát, és megrázta – csak viccelsz velem, ugye? Szórakozol? Rám akarsz ijeszteni? Vagy pénzt akarsz?

– Nem… én… van lelet, orvosnál is voltam… – Thura most már zokogott.

– Negyven éves vagy, bazdmeg! Neked már… Egyáltalán az enyém? – a férfi erősen szorította Thura vékony vállait.

– Hogy kérdezhetsz ilyet? – a megalázó kérdések mintha gyomorszájon vágták volna a nőt.

– Mit tudom én, miket csinálsz, mikor nem vagyunk együtt?!

– Mi? Megőrültél? – Thura nem értette, hogy a pár perccel ezelőtti földöntúli boldogság hova illant el így, pillanatok alatt. Ez nem is az a férfi, akit ő ismer. Mi történik itt? – Nekem csak te vagy, Géza! És igenis, ennyi veled eltöltött év után… És… igen, már negyven vagyok. Én nem akarok gyerek nélkül élni!

– Ezt nem hiszem el! Vetesd el! Most azonnal! – a férfi szájából fröcsögött a nyál. Újabb cigarettáért nyúlt, ismét csattant az öngyújtó, de már nem figyelt arra, hogy a lány látja-e a gravírozást, már nem volt fontos kinek mi esik rosszul. Hanyagul az éjjeliszekrényre dobta a cigarettásdobozzal együtt. Visszaült a lány mellé a franciaágyra.

– Dehogy vetetem! Megbolondultál? Nem vagyok gyilkos! – sikította a lány.

– Nézd Zsóka! Én… rendben van. Fizetek mindent. Csak ne legyen botrány.

– A nevem nem Zsóka. Én Thúróczi Elvira vagyok. A szerelmed. Thura – mondta a lány, de a férfi meg sem hallotta. Folytatta tovább:

– Oké. Gondolkodjunk. Nem akarok botrányt, ezt nem teheted! – idegesen szívta a cigarettáját, miközben egy szál alsógatyában fel-alá járkált a szobában. – Nézd, jól megy a cég. Azok közé tartozom, akiknek bejött a rendszerváltás. Úgy néz ki lesz helyem a politikai életben is. Meg kell értened! Pont ezek miatt!

Nem vállalhatom a gyereket, de ezért is nem fogsz hiányt szenvedni semmiben!

– Oké?! – hirtelen megállt, a nő felé fordult. – Nagy pénzek forognak, megy az olajbiznisz… nem lesz gond a gyerektartás. De nem szólhatsz senkinek!

A lány csak összefüggéstelenül motyogott, nem bírt egy épkézláb mondatot kinyögni. A gondolatai össze vissza zakatoltak, a szívébe, mintha tőrt döftek volna. Érezte, hogy felkavarodik a gyomra.

– És nem veszem a nevemre! Ha hallgatsz arról, hogy ki az apja, szépen fel fogod tudni nevelni. Ha nem tudod tartani a szád, pokollá teszem az életed!

Megértetted?!

A lány a férfire emelte könnyekkel teli szemeit. A sminkje lefolyt, olyan volt, mint egy elhasznált porcelánbaba. Nem tudott mondani semmit. –

Megértetted, Thura?! – ordított rá a férfi. – Igen – rezzent össze a lány, majd engedve a gyomrát szorító rettenetnek, hirtelen a még tavaly Triesztből hozott, babarózsaszín selyempaplanra hányt.

portreA szerző, Ungvári Zsuzsanna | Fotó: Kékesi Zsuzsanna


Fotó: Fortepan
Debrecen – Mindenki meséi: fiktív történetek és egyéb írások a Hajdú Online-on, Ungvári Zsuzsannától. 1953. november 30. - Thúróczi Elvira, Thura – válaszolta automatikusan, már maga sem tudta hányadszor. A vallató tiszt ma már talán a századik alkalommal egyenesen a nő szemeibe irányította az...

Fotó: Fortepan
Debrecen - Mindenki meséi: fiktív történetek és egyéb írások a Hajdú Online-on, Ungvári Zsuzsannától. 1932. szeptember 28. Thura a patak partján állt. Mezítláb volt, lábujjait a sáros, iszapos fűszálak közé fúrta s közben egyre csak a lágyan csörgedező patakocska vizét bámulta. Vajon merre ...