Női pálya

Yaroslava Shvedova és Babos Tímea a WTA döntőjén
Yaroslava Shvedova és Babos Tímea a WTA döntőjén - © Fotó: Getty Images
Mégiscsak kijelentem, miután türelmesen kivártam az idény végét. Így eljött annak az ideje, hogy írásban megerősítsem jóval korábban kelt meggyőződésemet. Amely nagyjából a következőképpen hangzik: az általam ismert sportágak között jelen pillanatban alighanem a női tenisz nyújtja, szurkolónak, rajongónak vagy akár a teljesen közömbös, csak éppen kíváncsi érdeklődőnek a legteljesebb sportélményt. Mit csináljunk, ha ezúttal engem szólítottak a pályára. Persze nem a profik, hanem az öregfiúk mezőnyében. T. Szűcs József írása.

A leglényegesebb talán az, hogy női teniszben szinte mindig úgy várhatunk egy élvonalbeli nemzetközi mérkőzést, hogy bármi megtörténhet. Akár az is, hogy a WTA ranglista 105. helyezettje leüti a pályáról a világelsőt. S nem azért, mert a nagy bajnok az öltözőben felejtette ütőit, s kézfejjel üti a fonák kereszteket. Hanem, mert az alapvető tenisztudásuk szinte egyenlő. Csak éppen a ranglista élmezőnye statisztikailag többször, tehát messze nem minden összecsapáson, tudja előkelőbb helyezését győzelemre váltani. Mindezeket figyelembe véve az esélyesség elve talán egyetlen sportágban sem dől meg olyan gyakran, mint a hölgyek teniszében. S nem elsősorban azért mert nők. Így tagadhatatlanul szeszélyesebb a játékuk, mint a férfiaké. Akiknél szinte minden esetben a jobbnak vélt játékos nyer. Hanem azért jó ez a sportág, mert minden szezonban van a világ élmezőnyében legalább ötven olyan játékos, aki mindent tud a játékról. S nagyon gyakran képes bizonyítani ezt. Ezért is az egész idényben kitartó, majdnem minden meccsre, s szinte a mezőny teljességére érvényes feszültség.

Mindez pedig azért kívánkozott ki belőlem, mert pár hónapja azzal volt tele a világmédia, hogy a női teniszezőket nem a tudásuk, hanem legfeljebb az aprócska szoknyácskájuk alól kivillanó formás combjuk okán érdemes néznünk. Ha egyáltalán arra legalább kíváncsiak vagyunk. Holott mindazt, amit a női mezőny dicséreteként leírtam, az immár négy-öt éve, egy hallatlanul tehetséges új generáció színre lépése óta igaz. S akkor most kell megemlítenünk azt a sajnos érvényes közhelyet, hogy a nőknek az élet minden területén, s nemcsak a salakon (kemény pályán, füvön) kell újra és újra bizonyítaniuk, hogy legalább olyan értékelendő, értékes produkcióra, teljesítményre képesek, mint az erősebb nem képviselői.

Nekem viszont nincs kétségem afelől, hogy jelenlegi kolléganőim közül minimum három, négy (nem vagyunk annyian, hogy sokkal többen lehetnének) olyan kiforrott és tehetségét sokszorosan bizonyított publicista van, aki a fenti eszmefuttatást szerény személyemnél sokkal érthetőbben, élvezetesebben, plasztikusabban, meggyőzőbben tudta volna papírra vetni. De mit csináljunk, ha ezúttal engem szólítottak a pályára. Persze nem a profik, hanem a nagyon-nagyon öregfiúk mezőnyében…

– T. Szűcs József –



Sporthírek






hirdetés