No para?

No para?

Az, hogy a hagyományos bűnügyi
statisztikákban nem tükröződik vissza
az a – egyesek szerint a médiák
által is gerjeszett –
közérzetromlás, melynek érzete
áthatja utóbbi hónapjainkat
kevéssé érthető, de talán
van rá magyarázat. – Pap Gyula
jegyzete


Egy fokig dicséretes, hogy az
államgépezet nem az adatokra,
hanem a visszajelzésekre koncentrál
és igyekszik aktivitást mutatni.
Ténylegesen több rendőr
bukkan fel az utcákon, az
intézkedési intenzitás
növekedése is biztosan kimutatható.


Ne kérdezzék, hogy ettől mikor fog
megváltozni a közérzetünk,
vannak akik azt mondják valójában
a válsághelyzetben logikus
bűnbakkeresés okozza a
felbolydulást. Mások szerint nincs is
semmi probléma, töltse be a
rendőrség a feladatát
és elcsitulnak a hullámok.


A történéseket figyelemmel
kísérve eszembe jut a
közelmúltban a fiatalkorúak
börtönében tett
látogatásunk. A tolerancia
fontosságára intő
„esélyórán”
résztvevő fogvatartott fiatalokon
egyáltalán nem volt felfedezhető a
kezet-tördelő bizonytalanság,
mély apátia. Kerek, kialakult
személyiségek, határozott
karakterek néztek szembe az őket
tanítani kívánókkal.
Lerítt róluk: tudják mit akarnak.


Nos, az az érzése az embernek, ez
pillanatnyilag nem mondható el a
válságban cserzett, az
újabb és újabb
problémákkal szembenézni
kénytelen, egyébként
normakövető
társadalmunktól.