Nyálcsorgatás paraszt módra

Barátnőjével felhördülnek, s durcás arcot vágva sietnek a villamosmegállóba. Egyszer csak hátrafordulnak, és a fiú után kiabálják, hogy: „De nagy paraszt vagy!” A fiúk húgatnak és cuppognak.

Nem lepődtem meg, mert mikor megláttam, magamban én is azt mondtam: „Hú, azta!” Csak az indíttatásom lehetett más, mint a nyálukat csöpögtető srácoké. Még ha figyelmen kívül is hagytam volna a kikandikáló derekát, ami miatt majd nem lehet gyermeke vagy a kiscsizmáját, ami nemcsak hogy nem védi, de még elő is segíti felfázását, s öregkori ízületbántalmait, melyek csak a későbbiekben fogják gyötörni a neccharisnya hideg-áteresztéséből adódóan, akkor is felhördülnék. Szép volt, persze, csinos, ahogy a legtöbb tini.

De mivel egy villamosra szálltunk, végighallgattam csacsogásukat, melyben azt fejtegették, hogy nem értik a világot, mert hogy a fiúk akárkinek odahúgathatnak. A kockás szoknyájú elmesélte, múlthéten, az egyik debreceni szórakozóhelyen négy fickó is alányúlt. Nem értette, hogy miért. (Nyilván az, hogy félig kint volt a feneke most is a szoknyából, nem jelentett semmit.) Majd hozzátette: „Nehogy azt higgye már minden pasi, hogy aki kurvának öltözik, az az is.

Kedves férfiak! Jegyezzétek hát meg ezt a leckét! Járkálhatnak a nők pucéron is, az sem jelent felhívást keringőre. Biztosan csak melege volt a mínuszban a lánynak is. Csak ha elkapja majd a következő sarkon valami segítőkész „paraszt”, aki úgy véli, le kell hűtenie a magabiztosságtól fűtött lányt, talán ő is tanul valamit. Legalább annyit, hogy a „parasztozás” nem segít.