Nincs nehéz szerep, megfejtendő titok van

Szerkesztőségünk vendége volt Újhelyi Kinga, aki a nézők szavazatai által idén elnyerte a Napló Év Színésze-díjat
Szerkesztőségünk vendége volt Újhelyi Kinga, aki a nézők szavazatai által idén elnyerte a Napló Év Színésze-díjat - © Fotó: Matey István
Debrecen – „Szeretem, ha szeretnek, de nem mindenáron, tudatosan sosem törekedtem erre.


Azok a szerepek a legizgalmasabbak, amelyekben emberi gyengeségekkel küzdő személyt kell megformáznom. Ilyenkor igyekszem felfedezni és megérteni, hogyan jutott el ide, emberi hibájának mi a forrása, mi motiválja cselekedeteit. Keresem a titok nyitját, a szerep igazságát – fogalmazott Újhelyi Kinga, akinek péntek este adtuk át a Napló Év Színésze-díjat olvasóink szavazatai alapján.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Bár igyekeztem, kedvencként említett munkát mégsem tudtam „kihúzni” a Jászai Mari-díjas művészből, mivel számára minden szerep inkább megfejtésre váró izgalmas titok, mintsem feladat. – Kíváncsian és nyitottan állok a próbákhoz, s nemcsak a színpadon, hanem a hétköznapokban is az emberi oldalát kutatom a körülöttem lévő láthatónak – hangsúlyozta a színész, aki őszinte meglepettséggel fogadta a díjban formát öltött közönségszeretetet.

Lírai köszöntő

– A színpadon szerepet játszom, ami akkor jó, ha a néző nem tudja eldönteni, hogy a mondataim Újhelyi Kingából, vagy a játszott karakterből szólalnak meg. Aztán lemossuk a sminket, a nézők leakasztják a ruhatárból a kabátot, és mind hazamegyünk. Ennyiből nézőként nehéz megállapítani, hogy szimpatikus-e a színpadon látott ember. Az első benyomás és a hétköznapi tettek számítanak, úgy hiszem. Hiszen alapvetően az ember az ösztöneiben és a tettekben bízik leginkább. Szeretem, ha szeretnek, de nem mindenáron. Tudatosan sosem törekedtem erre, mert mindenkinek nem lehet tetszeni – mondja.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Újhelyi Kinga személye azonban – talán épp a természetessége, őszintesége okán – sokaknak tetszik, ezt a hálás színházba járók is erősítik benne. Legfrissebb nagy élménye szerdai, az Égi és földi szerelem című irodalmi est után érte. A középkori trubadúrköltészetet bemutató előadás után egy néző állt a három női szereplő elé egy-egy szál szalaggal átkötött rózsával, majd – akár egy igazi trubadúr – saját versének előadásával kedveskedett. Elképesztő volt, mindhárman meghatódtunk – idézi, majd kérdésre sorolja, hogy kapott már a művészetét dicsérő levelet válaszborítékkal, vagy nagy csokor virágot olyan premieren, ahol nem is főszerepet játszott. De a boltban elejtett méltató félmondatok vagy az utcai mosolyok, integetések is értékesebbek számára, mint egy jól csengő kritika valamelyik szaklapban. Az előadás, amely dalban hallhatóvá, versben olvashatóvá igyekezett tenni a szerelmet, aktuálissá tette a kérdést: melyik díjazottunk kedvenc szerelmes verse? – Szabó Lőrinctől a Melletted – mondta rövid gondolkodás után a művész, aki előtt tartalmas nyár áll, lakásfelújítással, családlátogatással, balatoni pihenéssel, júniusi Ady téri koncerttel és augusztusi előadással a Szent Anna-templomban.

– Horváth Borbála –








hirdetés