Nincs köztes út

Nincs köztes út
© Fotó: Derencsényi István
Lefagy az ember agyában a winchester: mi még azon is össze tudunk ugrani a másikat patkányozva, hogy egyáltalán le kell-e mondania Kiss Lászlónak az úszószövetség elnöki tisztéről vagy sem, miután a nagy nyilvánosság előtt kiderült róla: korábban szabadságvesztésre ítélték szexuális erőszak miatt. Ratalics László jegyzete.

Mintha a Schmitt Pál-féle plagizált doktori esetét élnénk újra: lassan azon újságírók ellen uszítanak, akik miután megtudták, hát megírták a valóságot annál a kézenfekvő oknál fogva, hogy az talán mégis csak a közre tartozik. Ha már az érintettek „elfelejtették” közölni.

A világon senki nem vitatja el, hogy mint mindenkinek, Kiss Lászlónak is megvan a maga fejlődéstörténete, s megelőlegezem, a történtek jobb emberré tették. Az is világos, hogy azok sem egyfélék, akik nyilvánosan (hírlapíróként, vagy csak egyszerű Facebook-kommentelőként) letették a voksukat az (ex)úszókapitány maradása vagy annak idején Schmitt tovább elnöklése mellett. De gondolják végig józanul, hogy van-e értelme kisebb elvárást megfogalmazni a közszféra vezető tisztségeit betöltőkkel szemben, mint a feddhetetlenség látszatát, lehetséges-e engedni ebből egyáltalán? Ha Schmitt ma is köztársasági elnök, úgy plagizálni szabad? Ha Kiss maradt volna a helyén, akkor ezen túl a szexuális erőszak belefér?

Ratalics László








hirdetés