Nincs házam, nincs váram

Nincs házam, nincs váram
Sok mindent kell átgondolnunk, feladnunk az előző generációk ideáiból, az egyik ilyen, hogy mindenképp kell egy saját lakás.
Fabók Ágnes jegyzete

Jobb, ha már most elkezdenek/elkezdünk barátkozni az alternatív lehetőségekkel, főleg a tőlünk nyugatabbra beváltakkal. Ott az a természetes, hogy bérlik a házaikat. S nemcsak a fiatalok, az egyedülállók, de az idősek, a családosok is. Ha megunják, tovább állnak – ez, jelzem, a munkaerő-piaci mobilitást is javítaná.

S nem csak azt. A hazai – jelenleg stagnáló – ingatlanpiaci helyzetet is. Persze ehhez, nemcsak az új szemlélet, gyakorlat átvétele kellene, hanem egy nagyfokú „lakáskultúra-váltás” is, na meg persze kiadó ingatlanok, elérhető áron. Fel lehetne pörgetni a piacot, csak a tulajoknak kellene kezdetben nyomott bérleti díjakért kínálni lakhatást. Néhány hónap „böjt” után azonban – ha beválik –, lehet „kaszálni”.

Addig viszont maradnak a lakásgondokkal küzdők, jellemzően fiatalok. Megvallom, nem lennék azon ismerőseim helyében, akik a – nem két fillérbe kerülő – esküvőt tervezvén úgy érzik, kötelességük újabb terhet a nyakukba venni, s belevágni a fészekrakásba. Kalkulálnak, saccolnak, hirdetéseket böngésznek, hitelkérelmeznek, majd végül megalkudnak. No, nemcsak az eladóval, de vágyaikkal is.

Három hálószobából lesz kettő, kertes házból társas. Persze ők a szerencsésebbek, nekik még telik. Azok viszont, akik már egy tócóskertivel is beérnék, csatlakozhatnak hozzám.

Álmodozni még ingyen lehet.

– Fabók Ágnes –

agnes.fabok@inform.hu








hirdetés