Nincs egyetértés Petőfi halálának körülményeiben

Nincs egyetértés Petőfi halálának körülményeiben
© Fotó: Derencsényi István, archív
Budapest – Petőfi legutóbb eltemetett maradványairól hitelesen megállapították, hogy egy női holttesté.

A magyar regélő nép, (Ady szerint „álmos, láncolt, poéta-faj”) jobban szereti a mesét a tudománynál, vagyis az illúziót a valóságnál. Ha kell, a tényeket is félredobja, illetve a forrásokban szegényes történelmi korok, események hiányos ismereteit fantáziával pótolja. Nem véletlen, hogy olyan gazdag népünk mesearzenálja, holott az a harmadik fiú nagyon ritkán nyerte el a királylány kezét és vele a fele királyságot. Vagy talán soha.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy nemrég a főváros egyik temetőjében végső nyugalomba helyezték Petőfi állítólagos maradványait. Azokat a csontokat, amelyekről végre hitelesen megállapították, hogy egy női holttest maradványai.

Nehezen tudtuk elfogadni

Petőfi 1849. július 31-én esett el Segesvárnál, de rövidesen feltűnt az első ál-Petőfi. Aztán időről időre újra felbukkant egy-egy szédelgő, aki Petőfinek adta ki magát, s mindig akadtak „balekok”, akiknek hiszékenységével vissza lehetett élni. Mert a magyarság nehezen tudta elfogadni, lelkileg feldolgozni, hogy a nemzet költője, a magyar szabadság hírnöke nincs többé!

Analfabéta akart Petőfi lenni

A leghírhedtebb a szélhámosok között egy Manasses Dávid álnevű férfi volt, aki azt terjesztette magáról, hogy hadifogolyként Oroszországba hurcolták, ólombányában dolgoztatták valahol Szibériában, s társa volt Petőfi Sándor, akinek ugyanaz a sors jutott osztályrészül, illetve a költő végül bányafelügyelő lett. Később, – hazudta magáról – besorozták a cári hadseregbe. A felbolygatott közvélemény megkövetelte, hogy a kormány járjon utána a híresztelésnek, minek következtében a csaló csúnyán lelepleződött.

Kiderült, hogy egy orosz katonai kifejezést sem ismer, nem is járt Oroszországban, valójában Pap Jánosnak hívják és analfabéta. Aztán jöttek az újabb ál-Petőfikről a hírek, (Krúdy Gyula ezen a címen regényt írt!), az első világháborúból megtért hadifoglyok többel is találkoztak.

Katonák áldozata lett

Amikor Szendrey Júlia 1850. július 21-én egybekelt második férjével, Horvát Árpád egyetemi tanárral, Szántófi Antal lipótvárosi plébános, mint feljegyzése tanúsítja, a Hamburgban, illetve a Lipcsében 1850-ben megjelent, Bem erdélyi hadjáratával foglalkozó német nyelvű röpiratok állításai alapján fogadta el Júlia özvegységét. E röpiratok szerint Petőfit megölték az orosz katonák.

A második röpiratot ráadásul Bem hadsegéde, egy Pataky nevű tiszt írta, aki Petőfit barátjának vallotta. Nyomós ok volt továbbá a plébános számára a császári osztrák hadsereg ezredesének, báró August von Heydtkének a vallomása, mely szerint ő saját szemével látta Petőfi holttestét. Ezt Júlia kérésére írásban is rögzítette.

Szilárd jelleme hitelesít

A történelmi források feljegyezték, hogy a Segesvár-Fejéregyháza között támadásba lendült cári hadsereg dzsidásai különös kegyetlenséggel rohamoztak. A fáradt Petőfinek, aki az előző napon rázós szekéren érkezett a helyszínre, s éjszaka vajmi keveset pihent, három kilométert kellett volna futnia emelkedőn fel, hogy biztonságos helyre jusson, de ez csak néhány lovas menekülőnek sikerült.

Nem kétséges, az itt érintett és a nem idézett egykori szemtanú-vallomások is tartalmaznak ellentmondásokat, de a körülmények ismeretében mégis nagyobb hitelt adhatunk nekik, mint a színes legendáknak. Különösen a költő szilárd jellemének ismeretében! Petőfi egy orosz (burját) kisvárosban, Júlia és Zoltán fia nélkül? A magyar szabadságharcot feledve megbékélten pöfékel új családja körében? Na, nem!

– Bakó Endre –



Sporthírek






hirdetés