Nincs az a pénz?

Van az a pénz – szokták mondani; hát, nincs! Cégvezetőktől hallom, hogy miközben kis hazánkban mintegy 210-220 ezer polgártársunk hónapokon, vagy akár éveken át a közmunkások keserű kenyerét eszi, félezer sincs azoknak a száma, akik hajlandóak, vagy képesek ismét úgymond „normális” munkahelyen elhelyezkedni. Petneházi Attila írása.

Hiába kínál a baromfivágóhíd, vagy a közeli multi kétszer annyi pénzt napi nyolc órás munkáért, mint a jelenlegi (51 ezer forintos) közmunkásbér, ha a kisváros mozijába reggel nyolcra összeverbuvált ötszáz állástalan közül délután kettőkor már csupán öten(!) gondolják úgy, hogy másnap reggel hatkor felülnek az értük küldött vállalati autóbuszra. Értem én a politika közfoglalkoztatásra irányuló szándékát, hogy tudniillik munka nélkül senkire sem „fecsérelne” adófizetői pénzt, csakhogy a közmunka napjainkra (tisztelet a kivételnek) éppen olyan kontraproduktívvá vált, mint korábban a munkanélküli segély. Azzal a különbséggel, hogy míg régen a segély nem ösztönözte a munkanélkülit arra, hogy kézzel-lábbal igyekezzen visszakapaszkodni a versenyszférába, addig ma a közmunkabér teszi (pontosabban nem teszi) ugyanezt.

– Petneházi Attila –








hirdetés