Nézőpont: Zavaró a csend
Tapasztalom, hallom ismerőseimtől, hogy a boltban, az üzletekben, a patikában, az utcán, vagy akár a gyerekkel a játszótéren, nem ám úgy, mint régen, hogy ha volt idejük, akkor aztán akadt beszélni, kibeszélni való is. Dehogy! Ma csak a legszükségesebbet. Hogy vagy? És a gyerek? Szüleid? Munka megvan még…? Ennyi! Aztán gyors búcsúzkodás, majd indulás tovább, vagy ha nem, mert a gyerek még nem jött le a mászókáról, akkor a csend. A kínos csend. A kételyekkel teli csend. Mit lehet mondani a másiknak? Hogyan fogadja? Miként értelmezi? Mit magyaráz bele? Bizalmatlanok lettek az emberek. Mert információ hiányban vannak. Mert nem tudják, a másik hogyan áll a világ dolgaihoz. Mert ma már nem egyszerűen csak emberek, szülők, rokonok, barátok, munkatársak az emberek, hanem világnézeti, politikai és gazdasági individuumok is. És ez a válságban, a pénztelenségben, a kilátástalanságban felértékelődik. Pedig éppen az ellenkezőjének kellene történni – szerintem. Ugyanakkor az egyre jobban nyomasztóvá váló csend vihart sejtet? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy mind jobban vágyunk a beszélgetős időkre.
