Nézőpont: Volt egyszer egy ország

Nézőpont: Volt egyszer egy ország
© Fotó: magánarchívum
Hamis húrokon játszik, aki a trianoni országvesztést kizárólag a nagyhatalmak és a szomszédaink magyarellenességével magyarázza. Ratalics László jegyzete.

Kényelmesebb, kifizetődőbb másokat megtenni bűnbaknak, mint szembenézni a saját baklövéseinkkel. Pedig érdemes megvizsgálni a tragédia azon fő gyökereit, amelyek a történészek szerint is a mélyből a földfelszíni, látható következményekhez vezettek. Így az 1867-es adatok szerint a Magyar Királyság lakosságának csak 48 százaléka volt magyar, ehhez képest a nemzetiségek autonómiatörekvéséről a kormány hallani sem akart; eközben a közigazgatás nyelve a magyar volt, s az oktatásban is azt erőltették (mit szólhattak ehhez például Fogaras vármegyében, ahol 1910-ben a lakosság 88 százaléka román?). A hosszabb távon Trianon nélkül is menthetetlenül felizzó, égető nemzetiségi problémákat tetézte az első világháború elvesztése, a szerbek, csehek, románok antanttal való szövetsége, az államhatalom összeomlása az 1918–19-es időszakban (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság, vörös- és fehérterror), aminek következtében diplomáciailag amúgy is elszigetelődött, nagy patrónus nélkül maradt hazánk teljes vákuumba került. A történelem forgószínpadán a díszletek és a szereplők folyamatosan cserélődnek, de a világdráma többé-kevésbé ismétli önmagát. Ha meg akarjuk haladni Trianont, van rá esély, de csak ha tanulunk belőle. Tiltással szemben megengedés. Széthúzás ellen egység. Elfordulás helyett elfogadás.​

Ratalics László –








hirdetés