Nézőpont: Világbéke és kapálás

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Getty Images
Jómagam még ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik nyári munkaként a háztájiban dolgozott meg az első MTB kerékpárjáért. A krumpliszedés elérhetővé tette az első kereket, majd a cukorrépa-kapálás közelebb hozta a többi alkatrészt is és lehetett tekerni a Macsi Balcsira. Barak Beáta írása.

A kapálás ilyen módú kódolása mondhatom, egész utamon elkísér, sőt olykor hiányzik, hiszen nagyszerű lehetőség a gondolataink rendezésére. Ez a fajta szemlélet a korral jár – kapom a választ viccesen, de hadd hozzak pár „világirodalmi” példát. Ki ne emlékezne a népmesére, amelyben a gondos apa halálos ágyán elárulta, hogy kincset rejtett el a kertben. Gyermekei bőszen felásták azt, majd bő termés lett a jutalmuk.

A kapálás mindenképpen elhozhatná a világbékét – olvasom utóbb egy közösségi oldalon, hiszen, ahogy felmenőink mondták, „kapáljon be öt hektár kukoricát az ember, és akkor biztosan nem lesz ideje és ereje a narancsbőrrel, a depresszióval és az unatkozással foglalkozni”. Teszem hozzá, hogy kiderült, a Böszörmény határában lelt kincsek, a bronzkori leletegyüttes is e tevékenység nyomán bukkant a göröngyök közt felszínre.

Talán ma cseppet sem divatos, viszont a példák is mutatják, mindenképpen eredményes és kincset érő a kapálás, ráadásul gerincet edző és optimista. Ott van benne a türelem, a jövőbe vetett hit, a remény és az egészséges várakozás.

– Barak Beáta –








hirdetés