Nézőpont: Vakítás

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Getty Images
Azt kell mondjam, nemcsak álmodozunk a régi jó időkről és dolgokról, hanem vissza is vesszük azokat magunknak. Barak Beáta írása.

Gondoljanak csak a mobiltelefonokra, amelyekből az első példányok akkorák voltak, hogy könnyen kupán vághattuk volna velük egymást. Aztán, amikor már nem volt köröm és ujjbegy, amely birizgálni tudta volna az egyre kisebbedő mobilok icipici felületeit, végre visszatértek a nagyobb képernyőjű kütyük. Nem akarok vészmadár lenni, de véleményem szerint Aranka néni, aki korábban a nappali szőnyege alatt tárolta pénzét, hamarosan fittyet hány gyermekei károgására, felveszi bankbetétjét – ha tudja –, és új helyet keres a bankóknak a lakásban. – Mi, hogy veszélyes? – kerekedik majd a szeme a fiatalok kérdésére. – Az lesz majd a veszélyes, ha a szemem elé kerül a takarékból a Julika, aki annyira ajánlgatta a befektetést – emeli fel mutatóujját nyomatékul, és a tiszta törölközők közé rejti a csomagot. Nincs többé félelem a bankcsődtől, nincs felesleges kiadás, ha tranzakcióra kerül sor (például az unoka főiskolás lesz vagy éppen diplomázik), és vigye el a fene azt az alamizsnaként odalökött kamatot is.

Hiába a legnagyobb butaság otthon tartani a pénzt, bizonyosan lesznek, akik félve, és megundorodva a több éve tartó, és újfent mindig kirobbanó hiteles meg befektetéses mizériáktól; továbbá a pénzfelvétel eszméletlen költségeitől, hazaviszik. Csak remélni tudjuk, hogy a nagyik nem onnan fogják előkotorni az utazó árusok tepsiszettjeinek árát, mert akkor lesz miről beszélni a következő rendőrségi évértékelőn… És nyugodtan meghúzhatjuk a demarkációs vonalat: nem a bécsi és svájci betétekkel rendelkező honfitársainkat féltem, hanem azokat, akik tízéves fiuknak még nem vették meg előre a szőlőbirtokot meg a házat, nem tudják mi az, játszani a pénzzel.

– Barak Beáta –








hirdetés