Nézőpont: Ünnep után

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: HBN
„15: annyi belefér még, hogy a jobb alsó sarokban az évfordulót kiegészítsük? A költészet napja helyett: a magyar költészet napja (mindkét helyen, ha fér)”. Lapzártakor vagy talán már egy kicsit utána – amikor szinte már csak egy, a téridőben előzmények nélkül végbemenő bizonytalanság mentheti meg a lapot a késéstől – adtam a fenti jelzést a múlt szombati újság oldalainak nyomdába küldésekor. Fábián György írása.

Szőrszálhasogató okoskodásnak tűnhet, mert ma már talán nem is igen akadnak fenn rajta sokan, hogy április 11-én nem a költészet napja van. (Akkor mi? – kerekedik rám most sok-sok szem.) Illetve, nem egyszerűen a költészet napja. Hanem a magyar költészet napja. Mert – pátosz­ellenesek most lapozzanak! – ekkor elsősorban nem azt ünnepelnénk, hogy szeretjük a verseket, hanem azt, hogy még mindig, háromezer év után is beszélnek magyarul, és írnak, olvasnak, mondanak ezen a nyelven verseket. (S már látom is a gyanakvó megjegyzéseket: az a háromezer meg hogy jött ki magának, fiatalember? Újabb rés a téridő szövetén? De ez már másik téma…)

Egyébként semmi gond – és most fényessége teljébe szökik homlokunkon a tudálék –: a költészetnek van világnapja is, március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőséghez igazítva.

– Fábián György –








hirdetés