Nézőpont: Túlzott önkritika

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: HBN
Bár állandóan azt halljuk, hogy a magyar a legboldogtalanabb nemzetek egyike, hogy az itt élők alig beszélnek idegennyelven, depressziósak és pesszimisták, átverik a turistákat – valahogy mégsem ez a kép jön le rólunk a hozzánk látogatóknak. SzerencséreSz. Fabók Ágnes írása.

Nem csak Anita Isalska beszélt a debreceniekről úgy, mint barátságos, szenvedélyes és nyugodt emberek, de korábban a hozzánk látogató másik világutazó Orhan Kural, vagy a tuk-tukkal világot járó finn fiatalok is. Utóbbiak ráadásul önzetlen segítőkészségünkről is örömmel számoltak be.

Akkor hogy is van ez? Milyenek is vagyunk valójában? Ha engem kérdeznek, akkor azt mondom, túlzottan önkritikusak. Más nemzet fiai és leányai ugyanis korántsem aggódnak annyit a külföldiek véleménye miatt, mint mi, akik kezdetben bosszankodtunk a vendéglátásunkat övező negatív felhangok miatt, később görcsösen próbáltunk tenni ellene, mostanra viszont sikerült olyan szinten magunkévá tenni a változást, hogy észre sem vettük, hogy a magyar vendégszeretet újra pozitív tartalommal töltöttük meg.

A következő évek legnagyobb feladata – s a további fejlődés kulcsa – minden bizonnyal az lesz, hogy próbáljuk meg magunkat elfogadni olyannak amilyenek vagyunk. Szeretni és elhinni, hogy szerethetőek vagyunk.

– Sz. Fabók Ágnes –








hirdetés