Nézőpont: Szabadság vándorai

Nézőpont: Szabadság vándorai
© Illusztráció: Getty Images
Ez a pár sor kevés lenne felsorolni azt, mikor, miért és melyik nép volt kénytelen menekülni a mögöttünk álló időkben. Fogták a cókmókot, felkapták a gyereket és mentek. Barak Beáta írása.

Ez a túlélőösztön működött akkor is, amikor jött a jég, a kardfogú tigris, vagy puskák ropogtak, aknák robbantak, s az ellenség magasról bombázta a tájat. Mentek úgy is, hogy nem tudták, merre az irány, csak bíztak valakikben, akik majd segítenek a túlélésben, elbújtatnak, munkát adnak a gyárban. Az ukrán harci helyzet elől mostanság menekülőkről szóló videó megnézését követően szemernyi kétségem nem lenne ajtót nyitni az életükért mindent hátrahagyóknak, mert miféle erkölcsi törvény nevében mondhatnám azt, hogy tessék csak visszatoloncolódni, majd a nemzetközi helyzet lefokozódik? Ki lenne a zöldhatáron bujdoklók, a teherautók rakterében fuldoklók, vagy egyszerűen csak a jobb életért, az Életért sátrat bontók helyében? Melyik nép mondhatja el magáról, hogy ez a mi földünk, mindig is a miénk volt? És mit szólnánk, ha Skóciában pizzát sütő rokonunkat hazazavarnák azzal, hogy nem szeretjük a bevándorlókat? Mert a menekülést legjobb esetben nem a közvetlen életveszély, hanem a munkáért és a tisztes megélhetésért való küzdelem hívja életre. De az ember ebben sem hagyja, hogy meggátolják, úgyis lebontja a falakat. Most nagyon okosnak kell lennie az átlag magyar tévénézőnek. Sokat hallani ugyanis a bevándorlók, a határon túliak démonáról. Pedig nem valószínű, hogy itt vernek sátrat. De legalább azt ne mondhassák már ránk, hogy kirekesztőek vagyunk; s netán, az a négybetűs…

– Barak Beáta –








hirdetés