Nézőpont: Nem? De…
Az pedig cseppet sem meglepő, hogy a gyerekek sem örülnének annak, ha rövidebb lenne a vakáció. Ez pedig érthető. Nem? De…
Azt tényként elkönyvelhetjük, hogy valamennyien, aki felcseperedett, végigjárta az élet szamárlétráját, volt óvodás, iskolás és így tovább. Egész kiskorunkban a nekünk rendelt munka a növés, a rendesen viselkedés, szépen játszás volt. Utána jött a keményebb dió, megtanulni írni, olvasni, számolni, földrajzzal, biológiával, törivel ismerkedni. Majd középsulit, felsőoktatási intézményt választani, még mindig tanulni, okosodni, szakmát „kézbe venni”. Mint azt a szülők mondták, tanulj fiam, mert ez most a te munkád. Aki pedig dolgozik, annak szabadság jár. Iskolásként a vakáció, a jól megérdemelt. Járjon annyi, mint amennyi sok tíz éven keresztül, egy nappal sem kevesebb, a szülők úgyis megoldják. Nem? De…
Mert ahogy egy kollégámmal beszéltük, nekünk a szabink úgyis rövidnek tűnik, ők meg felnőttként, dolgozó emberként a munkahelyükön meg úgyis sokszor „bepótolják” majd a mostani vakációkat. Nem? De…
