Nézőpont: Negyven évig távol

Az új CAF villamos
Az új CAF villamos - © Fotó: Molnár Péter
Semmit nem lehetett hallani, egyszerűen csak ott termett az ablak alatt, kis időre megállt, aztán – hogy a költőt idézzük: mintha mindegy volna – szép lassan továbbhaladt, hömpölygő csendben. Fábián György írása.

Egyszer később, már sötétedés után, valami furcsa, döcögő suhanás támadt – erre szokták azt mondani: a) ilyen nincs, b) ez képzavar, c) mindkettő, d) egyik sem –, és, az ablakból látva, ismét ott volt. Megint később, szintén éjszaka, már valamivel nehezebben préselte elő magát a sötétségből, kissé csikorgott, nyiszuzott, de belül fénylett, kifelé ragyogott, mintha csak valamely távoli csillagrendszer bolygójáról vetette volna ide a balsors. Kis, zöld emberkék nélkül.

De majd azok is lesznek rajta. Márciustól. Azok mi leszünk. A kettes villamosról van ugyanis szó, amelyet sokan várnak már az utazók, különösen, hogy hetek óta rendszeresen látják az igéző külsejű járműveket. Kíváncsian találgatnak, jogosan érdeklődnek, vajon hány percenként jár majd, mikor indul reggel, mikor tér nyugovóra este, mely busz szűnik meg miatta, és persze kerül-e nekik ez majd többe.

Magam sem voltam mindig tudatában, hogy hamarosan történelmi pillanat következik. Kis utcámat bő negyven év után ismét villamos rója, még ha nem is az útnak azon a felén, nem onnan és nem oda megy, mint egykor az 5-ös, nem is annyira kicsi, nem is annyira sárga, de mindegy, ez akkor sem adatik meg mindenkinek a világon.

– Fábián György –








hirdetés