Nézőpont: Magasan szállni

Akt.:
Béke Antal
Béke Antal - © Fotó: Matey István
Meggyőződésem, hogy egy gyermekkori pillanat az életen át végigkísér. Az, hogy a kisiskolás Béke Anti a nyári szünetet az édesapja által vezetett Ikaruson töltötte, majd felnőttként lakatos lett, és felújított egy ugyanolyan buszt, nem lehet véletlen. Barak Beáta írása.

Ahogy az sem, hogy az enyém karosszérialakatos, és az emlékmorzsáim között elraktározott gépműhellyel, annak illatával és zörejeivel most újra találkozhattam Polgáron, engem talált meg ez a téma. Nehéz manapság hinni benne, hogy az ilyen pillanatok megérintenek, mert csak tudatosan akarunk haladni az önmegvalósítás útján. És aki csak a realitás lépőkövein közlekedik, lemaradhat az efféle élményekről. Mert ha korábban hallom, hogy valaki buszokat gyűjt és felújítja azokat, azt kérdezem: nooormááális? És még meg sem sértem vele, mert ő is vallja, hogy kell egy bizonyos fokú őrültség ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzon, hogy a lakatosmunka végeztével kibelezzen, majd felélesszen egy öreg távolsági buszt. Pedig bizonyított tény, hogy a kicsit őrültek viszik előre a világot, akik követik a görög Ikaroszt a lázadás, a szófogadatlanság, a kíváncsiság útján, s bebizonyítják, hogy az élet egy picit magasabban szállva elviselhetőbb. Látni is kell a korlátokat, meg néha át is kell lépni rajtuk. A járdát olykor kavicsokra cserélni, a főutat meg légi közlekedésre, ahogyan azt a maléves Ikarus, meg annak gyári állapotba való visszahozója is tette.

– Barak Beáta –


Ahol újra szárnyal az Ikarus
Polgár – „Jó érzés tartósat al­kot­ni, de van, amihez őrültek kellenek”, magyarázza buszok iránti szeretetét Béke Antal.









hirdetés