Nézőpont: Lakoma
Sajt-, méz-, hal-, liba-, mangalica-, pálinka- és borspecialitások, királyi étkek – csupa finom és izgalmas dolog, viccen kívül. Lótepertő, kóserkolbász, vízibivaly-szalámi, cintányéros cudar szarvasgomba és hasonfélék. És a köréjük tálalt eseménysor. Hagyományos magyar tengerikagyló-ételek szimpóziuma. Vagy épp őshonos norvég szőlőfajták szemléje. Viccen belül.
Szép, szép, mondaná a magyar polgár, aki mostanság a nadrágszíjára újabb és újabb lukakat kényszerül verni. Ugyanis a fentiek általában a drágább portékák közé tartoznak, és vajon mekkora a fizetőképes kereslet, és mekkora lesz a következőkben az ilyesfajta ízletességekre?
Ahogy olvasóim megszokhatták, egy kis szociális demagógiáért sosem megyek a szomszédba. Lássuk be hát: tekintve az Európa-szerte hisztérikus gazdasági feltételeket, komoly jövőt jósolhatunk az olcsóbb étkeknek. Olyannyira, hogy lassan ezeknek lesz majd egyre érdemesebb ünnepi alkalmakat teremteni.
Vár ránk menzaparádé és népkonyhák találkozója. Vagy farhátfesztivál, nyesedékparti, csirkeláb- és disznógégenapok.
Sőt, ahogy a költő mondja: próbareggeli, munkaebéd, utolsó vacsora.
