Nézőpont: Küzdj és bízva bízzál

Nézőpont: Küzdj és bízva bízzál
Nagy port vertek fel a hétvégén a ZTE edzőjének, Lendvai Miklósnak a szavai, minden sportportál átvette azt a több mint hatperces videót, amely a Zalaegerszeg–Siófok (0–3) NB II-es futballmeccs utáni sajtótájékoztatón készült. A játékosként csupaszív és kemény, a sosem megalkuvó futballjáról ismert Lendvai a saját labdarúgóit „ekézi”, nem éppen irodalmi stílusban. Tamás Nándor írása.

Többek között azt rója fel a mai fiataloknak, hogy – mivel mindenük megvan – képtelenek bármiért is megharcolni, ez pedig a pályán ugyancsak szembetűnővé válik. Jelzi: annak idején, ha magára húzta a csapata mezét, képes volt meghalni a pályán, ugyanez nem mondható el a mostaniakról, s ettől sírva tudna fakadni. „Én 16 évesen NB I-es játékos voltam és többet kerestem, mint az egész k.rva tanári kar” – talán ez után a mondat után szisszentek fel a legtöbben.



Én úgy vélem, a sportembert elsősorban a küzdés teszi azzá, ami, erről igazán a futballnál kissé nagyobb kitartást igénylő sportágak képviselői tudnának mesélni igazán. Az, amit Lendvai Miklós közölni akar, abszolút helytálló, az sem zavar, ha olykor trágár kifejezéseket használ a nyomaték kedvéért. A csapnivaló kommunikációs készsége, hogy nem nagyon hagyják el a száját összefüggő mondatok, az viszont gyengíti a mondanivalót. Kár érte.

Mint ahogyan azért a két nappal későbbi kijelentéséért is, miszerint nem tudta, hogy még be van kapcsolva a kamera. Az ominózus szavait a sajtó képviselői előtt fogalmazta meg, senkit nem kért meg rá, hogy ezt ne írja meg, ne kerüljön nyilvánosságra.

„Megy-é előbbre majdan fajzatom?” – teszi föl Ádám a kérdést Madách Az ember tragédiája című művében. Lehet, az alapkérdés most is ez.

– Tamás Nándor –








hirdetés