Kiegyezés

Akt.:
Fotó: tortenelemklub.com
Fotó: tortenelemklub.com
Érdemes tanulnunk abból a korból, mely páratlanul sikeres országépítő időszak előtt nyitott utat. Bujdos Attila írása.

Jókívánsággal köszöntött ránk 2017. Szokott máskor is: természetes vágy, hogy ami jön, ne legyen rosszabb annál, mint amit már magunk mögött tudhatunk. Ne legyen nélkülözés és harag. Legyen boldogság, egészség. Szeretet.

Az újév legelső közéleti üzenete most azzal vetette észre magát, hogy a múltra mutatva fogalmazza meg a szebb jövőt érintő bizakodást, a magyar történelem fontos pillanatát állítva az ország elé, követendő példaként.

150 éve volt a kiegyezés, érdemes tanulnunk abból a korból, mely páratlanul sikeres országépítő időszak előtt nyitott utat. A nyugatos polgárosodásunk aranykora ez. „Kívánom, hogy 2017 hozzon több békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet világunkban”.

Az államfő szavai ezek. Fontos szavak, amelyek jelzik, hogy az évváltás akár korszakhatárt is jelenthetne.

A tényközlésben ott rejlik a bírálat, ami miatt az évfordulón túl is éppen most időszerű a kiegyezéssel példálózni. Most lenne ideje megint lezárni valamit, és elkezdeni valami mást.

Áder János mondandójának nincs külön címzettje. Mindenkihez szól. Lehet-e egyszerre mindenkihez beszélni? Persze, lehet, azzal a kockázattal, hogy mindenki azt ért majd rajta, amit tud vagy akar. Mit kezdjünk például a történelmi párhuzammal? Mit, akik a megegyezésben Kossuth és a szabadságharc eszméinek az elárulását látják. Mit, akik a haladás érdekében meghozandó döntést. Mi dolgunk egyáltalán ezzel? Illetve: kinek mi dolga ezzel, ha nekünk, saját személyünkben talán éppen semmi.

Lehet, az ennél konkrétabb államfői beszéd rontotta volna a hatást, ha egyszer úgy is érthető mindez, mint az ország egésze számára kívánatos cél: a részérdekeken felül álló valódi nemzeti érdek megnevezése. És intés, hogy valami most hiányzik. És hogy mi lenne az a valami.

Nemcsak az tesz kíváncsivá, meghaladható-e a rendszer, amelyet éppenséggel nem a megegyezés, hanem a politikai hovatartozástól lényegében független szembenállás tart életben.

Hanem, hogy magára veszi-e bárki, amiről az államfő – kétségtelenül a jelennél sokkal messzebbre tekintve – beszél. Kinek kellene kiegyeznie kivel? Kik lennének alkalmasok és képesek erre?

– Bujdos Attila –


Áder János: érdemes tanulnunk a kiegyezés korából

Áder János: érdemes tanulnunk a kiegyezés korából

Budapest – A kiegyezés korára történő méltó emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet újévi köszöntőjében a köztársasági elnök. “Ma is érdemes volna egyet és mást ellesnünk ebből a korból, és útravalóul magunkkal vinni 2017-re” – mondta Áder János az Újév első perceiben a közmédiában sugárzott beszédében.




0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

Sporthírek






hirdetés