Nézőpont: Katonadolog

A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ színházi nevelési előadása a Vojtinában
A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ színházi nevelési előadása a Vojtinában - © Fotó: Molnár Péter
Hálásak lehetünk, ha épp csak az életünk helyére lépő semmitől kell félnünkHorváth Borbála írása.

A Vojtinában csütörtökön játszott középiskolásoknak és felnőtteknek szóló színdarabban így érvelt döntése mellett a négy szilveszteri öngyilkosjelölt egyike: „amikor rockbandám volt, azt hittem, leszek valaki, aztán feloszlott és elhagyott a barátnőm, most nem vagyok senki, az előttem álló ötven évnyi semmi pedig ijesztő.”

Egy szerepe szerint tizennyolc éves lázadó lány pedig azért akarta durcásan visszaadni Istennek az ajándékát, mert egy alig ismert srác szó nélkül lépett le mellőle. Ilyen kevés elég a végzetes gondolatokhoz ha eltájolódik az iránytű és nem jók a viszonyítási pontok. Ha a fiatal zenész már járt volna háborúban, akkor bizonyára a nirvana (és nem az együttes) lenne maga, hogy békésen autóba ülhet, pizzát szállíthat, céljához fejlövés és bombarobbanás nélkül eljuthat, a családok mosolyogva nyitnak neki ajtót nem pedig rettegve. Az öntudatos lány feltehetőleg minden erejével küzdene, ha valaki más próbálná meg elvenni az életet. Valahogy úgy képzelem, a háború egy minden – erkölcsi, etikai, morális – szabályt felülíró helyzet. Amire már most készítik a fiataljainkat. Azokat, akik már azzal a döntéssel is lettek valakik, hogy vállalják, életük foroghat kockán, míg másokét védik.

– Horváth Borbála –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés