„Kis jászolban kis Jézuska, ne ropogjon többé puska”. Sajnos a Megváltó érkezésének ünnepe idén békétlenséget, elbocsátást, rossz kedvet, reményvesztettséget is hozott a fa alá. Fegyverek ugyan nem ropognak, de a lelkeket ért sortüzek megkeserítették az ünnepet. A halál árnyéka is rávetült, hiszen egy 69 éves férfinek Szenteste előtt oltotta ki rablógyilkos az életét. A mindenhetes esemény már a hótól éppen meghintett karácsonyt sem kerülte el.
Fél évszázada csak úgy csikorgott a hó édesapánk talpa alatt amint húzta hazafelé a szánkót rajta a bátyámmal és velem a nagyszüleinktől, akik már vártak nálunk ránk, pedig tőlük indultunk. Éveken keresztül ez volt a forgatókönyv, az otthoni fa feldíszítése, az ajándékok elhelyezése idején mi a nagymamáéknál, akik aztán busszal megelőztek bennünket. Szent áhítat, meghittség vett mindent körül, a gonosznak nyoma sem volt.
„Karácsony van, jégvirág, miért lett ilyen a világ?” – kérdezhetjük a vers refrénjének sorával.